Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 3-4. sz.

Thesaurus Ecclesiae - TRAJTLER GÁBOR: Szokolay Sándor:Confessio Augustana

ket hordozó háttere. Nem a zenéért ír, hanem azért, mert mindig valamit el akar érni vele. Méghozzá az emberekben. Ezért a sok vallásos szövegű mű, ezért a sok magyar témájú alkotás. Mert mi volna korunk művészeinek ennél nagyobb feladata, mint az értékek őrzése, felszínre hozása, megteremtése? Ott is, ahol ez nincs, vagy ahol ezt az értékrendet csúfolják, lejáratják. Nemhiába vall magáról úgy, hogy eredetileg misszionárius vagy prédikátor szeretett volna lenni. Ez is lett, csak a muzsikus eszközeivel. Sőt azt is vallja, hogy szeretné, ha művei túlmutatnának önmagukon. Nem vállalkozhatom e roppant életmű elemzésére, értékelésére. Ez az esztéták feladata. Vagy az utókoré. Nem is állíthatom, hogy Szokolay Sándor minden művét ismerem. Mégis szándékom, hogy az olvasó számára írásom benyomáskeltő legyen, és igaz a zeneszerzőt illetően. Méltó köszöntés részünkről, illő köszönet az alkotó munkáért. Úgy gondoltam, hogy egy művet kell kiválasztanom. Ebben az egy műben kell a rá jellemzőt úgy megragadnom, hogy a szavakon keresztül érzékelhető legyen, ami Szokolaynak mindenki mástól megkülönböztető sajátja, értéke. A kiválasztott mű a Confessio Augustana kantáta, amelynek betanításában részt vettem. A Lutheránia énekkar bemutatójában, a többszöri előadásban és a lemezre játszásában is személyesen közreműködtem. Zenei szempontból kiemelkedőnek tartom Szokolay vallásos oeuvrejéból e kantátát összefogottsága, karakteres zenei nyelvezete és sajátosan kiérlelt jegyei miatt. A mű kiválasztásában azonban nemcsak ezek az okok vezettek. Én a Confessiot különösen is jelentős műnek tartom. Miért? 1. Mert ezzel a művel lépett ki egyházunk a vasfüggöny mögötti „keleti ismeretlenségből" a lutheránusság nyilvánossága elé azzal a hírrel: élünk, muzsikálunk, van egyházi zenekultúránk, korszerű zenei eszközökkel írt új egyházzenei alkotásunk is. így mutatkoztunk be 1980. június 29-én, Augsburgban, a Szent Anna-templomban, és még négy közeli városban az Ágostai hitvallás keletkezésének 450. évforulóján. (Újságcikk előadásunkról e címmel: „Mitreißende Confessio aus dem Osten".) 2. Mert ezzel a művel jelentkeztünk a hazai ökuménében, a két nagy egyház között az eltulajdoníthatatlan szövegű hitvallással: a „mi is itt vagyunk" gesztussal. Ahogyan a két nagy - keleti és nyugati - egyházi tömb között Bach az, akivel mi lutheránusok számarányunk ellenére kikerülhetetlenek vagyunk a keresztény kultúra világában, úgy Szokolayról se lehet hallgatni, vagy elfelejteni idehaza, hogy hitét valló evangélikus. Ezt bizonyítja még többek között a drámai erejű Luther-kantátája is. 3. Mert valami egészen egyedülálló, hogy valaki dogmatikai - úgymond száraz tételek, vitairatnak szánt írások szövegét zenésítse meg, a) mert a Confessio nem opera, nem oratórium, amelynek drámai történései szinte kínálják a színes zenei megoldások lehetőségeit - amit az operakomponisták oly remekül ki is tudnak használni b) mert a Confessio nem lírai szöveg, mint egy dal, vagy mint egy ária. Ezek szövege az érzelmek síkján ad kiváló eszközöket a zeneszerzőnek a mű megkomponálására c) mert a Confessio nem miseszöveg, amely ugyan dogmatikai tartalmú, de egyrészt megvannak az évezredes hagyományok zenei átültetésére, másrészt pedig a mise szövegének törzse a második hitágazat, a Krisztus-történet összefoglalása, amely mégiscsak drámai esemény. Ez megkönnyíti a komponisták dolgát.