Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - T. NÉMETH ANNAMÁRIA: A Prónay-család műtárgyai...

T. NÉMETH ANNAMÁRIA A Prónay-család műtárgyai a Magyar Nemzeti Múzeumban A tótprónai és blatnicai báró és nemes Prónay-család a hajdani Turóc megye legrégibb családjai közé tartozik. Első ismert őse IV. Béla király korában élt és 1279-ben kapta Tót-Próna helységet, melyről a 16. század második feléig nevezte magát a család. A 18. században II. Mihály (1707-1736) két fia I. Gábor és III. Pál által a család kettéágazott.

1 I. Gábor, ki 1751-ben Pest megye követe, királyi tanácsos, feleségén, királyfalvi Roth Éván keresztül rokonsági kapcsolatban állt Teleki Mihállyal, I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem kancellárjával. Két fia, László és II. Gábor 1770 után bárói címet kapott. Leszármazottaik között már a 18. században vannak evangélikus egyházi felügyelők, hiszen a család a 17. századtól kimutathatóan ágostai hitvallású. II. Gábor unokája az 1812-ben született III. Gábor, ki ifjúvá serdülvén az 1840. évi országgyűlésen Turóc megye követeként vett részt. Nemcsak a közéletben jeleskedett, de az irodalom és a művészet iránt is erősen érdeklődött, sőt művelte is. Szerzője az egyik első néprajzi tárgyú munkának, az 1854-ben megjelent Vázlatok Magyarhon népéletéből című kötetnek, melynek elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia 1861-ben tagjául választotta. Ugyanezen évben lett a magyarországi evangélikus egyház egyetemes felügyelője is. Mint császári és királyi kamarás, a Szent István rend tagja, a porosz és a portugál király kitüntetettje az 1867-es koronázási ünnepségeken különleges díszmagyar ékszergarnitúrával jelent meg. (1. kép) Az arany együttest öv, mentekötő, forgó, kardkötő és két különböző anyagból, négyféle méretben készült 52 gomb alkotja.

2 Az öv közepén kerek, 7. századi boglárból

3 alakított csat helyezkedik el, amelynek közepén egy nagyobb, kazettás foglalású citrinkő van. Körülötte koncentrikus körökben igazgyöngysor, gyöngydrót és rekeszes sáv (kövek nélkül) alkotják a csat díszítését. A tulajdonképpeni övet a csatból kiindulva, kétoldalt négy-négy sorban egy reneszánsz ún. dióbeles lánc alkotja, amelynek végein gömbös díszítésű, félköríves zárótagok vannak. A mentekötő az öv mintájára készült, teljes egészében az 1860-as években. A kerek csaton a rekeszes sávot neogótikus, áttört díszítmény helyettesíti. A forgó a mentekötő csatjával megegyező kerek boglár, amelynek közepén a citrinkő karmos foglalású. A boglárból három szál kalász alakú toll nyúlik ki, rajta 36 cseppcsiszolású citrinből készült kalászszem. A kalászszáron és a boglár hátoldalán beütött FR mesterjegy és 600-as finomságjelzés található. A kardkötő az eredeti dióbeles láncból egy hosszabb és egy rövidebb darab, végein karabinerrel. A 24 darabból álló gombgarnitúra csiszolt, kúp alakú citiinkövek-