Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - T. NÉMETH ANNAMÁRIA: A Prónay-család műtárgyai...

bői készült, apróvirágos, hálós aranyfoglalatban, a forgóéval azonos FR mesterjeggyel és 18 karátos hitelesítő jeggyel. A 28 darabos aranyozott ezüst, igazgyöngy díszítésű gombgarnitúra dolmány-, mente- és ujjasgombokból áll. A dolmány és ujjasgombokat 1818-as pesti hitelesítő- és NI mesterjeggyel látták el. A gombok tojás alakúak, felületüket csavart bordák díszítik, amelyek mélyedéseit sodrott drótszálak töltikki. Tetejükön gyöngysorral kereteit, nyolcszirmú kis lemezke tartja az egy barokk gyöngyöt.

4 Prónay III. Gábor, aki a családi hagyomány szerint a 7. és 16. századi ékszerrészeket egy pesti kereskedőtől vásárolta,

5 1875-ben bekövetkezett halála előtt hitbizománnyá nyilváníttatta vagyonának egy részét, közte olyan ingóságokat is, mint ez az ékszer, vagy a hátrább tárgyalandó ostábla. Halála után elsőszülött fia, Dezső (18481940) lett a maioresco, így az ékszer is őt illette meg. Kézenfekvő volt, hogy öccse IV. Gábor (1856-1919) számára is készíttetnek egy nagyon hasonló garnitúrát, mondhatni másolatot. Ez az ugyancsak arany együttes került vétel útján a Nemzeti Múzeumba 1982-ben.

6 (2. kép) Hiányosnak tűnik, mivel sem forgó, sem kardkötő nem található az ékszerek között, holott az ilyen egységes stílusban tartott együtteseknek elengedhetetlen darabjai. Az öv és a mentekötő boglárja a 7. századi példányt másolja, természetesen kicsit finomabb kivitelben. Nem gótizál, hanem a történeti értékű részeket követi. A boglárokhoz kapcsolódó dióbeles láncok is megtévesztőén hasonlítanak az eredetire. A gombok, amelyek kétféle méretben készültek, az ún. tollasbuzogány fejekre emlékeztetnek. A dióbeles láncszemekből kialakított nyolc gerezd csúcsán kis gyöngydrót keretben egy-egy igazgyöngy található. Valószínűleg a millenniumi ünnepségek szolgáltak alkalmul, hogy a Függetlenségi Párt képviselője méltó helyen viselhesse a historizmusnak eme különleges példányát. Az ún. magyaros' férfi díszruhához viselt ékszerek együttese a 19. század első harmadában alakult ki. Egyes elemeit, még nem egységes kivitelben, a 17. században is viselték. Az együttesek, az azonos stílusban, kivitelben tartott példányok különösen nagy mennyiségben készültek olyan ünnepélyes alkalmakra, mint a koronázás, vagy a millennium. A történelem, irodalom iránti fogékonyság a család más tagjaiban is felismerhető. Az ácsai kastély jelentős könyvtárral és családi levéltárral büszkélkedhetett. Bár nem voltak kimondottan gyűjtők, de a különböző céllal rendezett kiállításokon több, történeti jelentőségű ötvösművel szerepeltek. Prónay Dezső az árvízkárosultak javára szervezett 1876-os kiállításon, majd az 1884-es magyar történeti ötvösműkiállításon, később 1896-ban az Ezredéves kiállításon mutatott be ötvöstárgyakat.

7 Unokaöccse György (1886-1970) a Művészeti Múzeumok Barátainak Egyesülete által szervezett kiállításon 1931-ben hat olyan feliratos ötvösművel szerepelt, amelyek 17. századi jelentősebb történeti személyiségek neveit hordozták, mint például Szemere László és Putnoki Klára, Teleki Mihály és Vér Judit, Tordai László stb.

8 A hitbizomány részét képezte az a műtárgy, amely „ I.Apafi Mihály ostáblája" néven vonult be az irodalomba. (3. kép) A Prónay-család tulajdonába a 19. század közepén egy birtok-adásvétel folytán került, amely az iktári Bethlen-család utolsó képviselője gróf iktári Bethlen Domokos (megh. 1866) és Prónay Gábor között jött létre. Sajnos, a tényre vonatkozó irat a második világháborúban a családi levéltárral és