Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 1-2. sz.

Thesaurus ecclesiae - JOÓB ÁRPÁD: Énekeskönyvünk magyar dallamairól

JOÓB ÁRPÁD Enekeskönyvünk magyar dallamairól Örömmel vettem részt a Debrecen mellett, 2000. július 26-29-ig megrendezett III. Országos Evangélikus Ifjúsági Találkozón. Számomra, mint biztosan nagyon sokak számára, gazdagító alkalmak voltak az áhítatok, beszélgetések, szórakoztató programok. Születtek bennem kérdések is. Ezek közül egy azóta sem hagy nyugodni. Ez a nyugtalanság késztetett evangélikus énekeinknek egy bizonyos szempontú áttekintésére. Mielőtt beszámolnék ennek a munkának a tapasztalatairól, hadd elevenítsem fel akkori élményemet... A tábor utolsó estjén egy szép zenés meditációt hallhattunk - láthattunk. Szépek voltak a gondolatok, a vetített képek, érdekes volt a zene. A végére mégis hiányérzetem támadt. A gondosan összeállított anyagban egyetlen magyar dallamot sem hallottam. Ekkor fogalmazódott meg bennem a kérdés: hogyan lehet az, hogy a világról, az életről, Isten ajándékairól való gondolkodásunk során egyetlen dallam sem tűnik fel azok közül, melyek évszázadok óta velünk élnek, melyek értékeire, szépségeire mi döbbenhetünk rá igazán, melyekbe - ahogy Kodály Zoltán írta - századokon át belefolyt a magyar érzelmi élet minden patakja, nyomot hagyott benne a magyarság minden lelki élménye. Amelyik zene, ismét Kodály szép képét idézve, a magyar lélek tükre. Vagy lutheránus hagyományaink olyan szorosan kötődnek a nyugat-európai zenekultúrához, hogy egy ilyen meditációs összeállításban sem kaphat legalább kis helyet ennek a tájnak és népnek a zenei hagyománya, vagy a hagyomány újszerű megfogalmazása? Ez a kérdés indította el kíváncsiságomat. Vajon evangélikus énekeskönyvünk anyagában milyen arányban szerepelnek néphagyományunknak, sok évszázados zenetörténetünknek azok az értékei, melyek a hívő, protestáns emberek lelki gazdagodását szolgálhatják? A Magyarországi Evangélikus Keresztyén Egyház 1982-ben kiadott énekeskönyvében a 40-591. számok alatt sorakozó énekek 308 dallammal szólalnak meg. Az énekek és a dallamok száma közötti különbség abból adódik, hogy sok énekünk a régi „ad notam" mintájára azonos dallammal hangzik. A 33l-es ének (Ki dolgát mind az Úrra hagyja...) dallam például nyolc ének szövegéhez kapcsolódik. Hét énekünk felett áll a dallamjelzés: Már búcsút veszek tőled (505.). Hat olyan dallamot is találunk, melyre hat-hat különböző szöveg keletkezett. Érdekes kérdés, vajon miért ezek a dallamok vonzzák a legtöbb szöveget énekeskönyvünkben? Most azonban figyelmünket a 308 dallam felé kell irányítani. Hogyan különböztethetők meg a dallamok, melyek ezen a tájon születtek, vagy legalábbis a történelem során beleolvadhattak kultúránkba, hasonulhattak ízlésvilá-