Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 1-2. sz.

Thesaurus ecclesiae - SZIGETHI AGNES: Az Emmausi vacsora

HAFENSCHER KÁROLY Gondolatok egy képről A közölt tanulmányban szereplő festmény szerint az emmausi tanítványok a kenyér megtörésében ismerik fel az Idegent. Megvilágosodnak, arcuk visszaveri a Vendég sugárzó fényét. Jézus van a középen. A felismerés pillanatának vagyunk tanúi. A sötét háttéren felragyog a fény. A novellisztikusan megírt, megragadó történet több teológus szerint a mindenkori keresztény istentisztelet maradandó paradigmája. Az úton ballagástól az értetlenségen, majd az igei megvilágosodás eseményén keresztül az imádságból asztalközösséggé lett barátságig, és a tanúságtevő útra kelésig minden jelentős mozzanat megtalálható, ami a keresztény istentisztelethez tartozik. Szomorúan, deprimáltán ballagnak ketten az úton. Egyre távolodnak a múltbéli emlékek helyétől és egykori hitüktől is. Amint beszélgetésükből kitűnik: csalódtak. Reménytvesztettek. A Credo-t már csak múlt időben tudnák mondani: hittünk... Átlagemberek, Lukács csak egyikük nevét jegyzi fel, nem a tizenkettőből valók. Volt tapasztalatuk a hatalmasan cselekvő Jézusról, de most már vége lett mindennek. Keserűek. Melléjük lép Jézus. Már nemcsak ketten járják az utat. Hárman vannak és éppen a harmadik a legfontosabb. Jelenléte minőségi változást hoz. Új dimenzióba kerülnek. Ok idegenednek el és az Idegen segít rajtuk. Jézus nemcsak jelen van, nemcsak azt tudja, mi van bennük, ismeri szomorúságukat, hanem dialógusba is kezd. Provokálja, kérdezi őket. Vagyis előhívja hangjukat, hadd fogalmazzák meg saját maguk szomorúságuk okát. Mai lélektani ismereteink szerint már az is segít az emberen, ha magának kell kifejezni, artikulálni baját, kavargó gondolatait és érzéseit. Többször kérdez az Idegen: miről beszélgettek? - mi történt szerintetek? - hát nem ennek kellett logikusan történnie? A nehézkes, szellemileg lassú tanítványokat válaszra bátorítja Jézus. Nemcsak kérdez, hanem magyaráz is az Idegen, tanít, értelmez, új színbe öltözteti a régi írásokat. Interpretálja az ősi prófétai szavakat. Mózestől a teljes írásig száján s kezében kinyílik a Szentírás, a régi tekercsek tartalma megvilágosodik. íme a viva vox humana fontosabb, mint a sacra scriptura, a viva vox evangelii hitre bátorítja az elcsüggedt lelkeket. Könyörgésre fogják a dolgot: imádkoznak, szinte erőszakosan könyörögnek. Unszolják Ót: maradj velünk! Minden esti imádságunk prototípusa, minden asztali áldásunk őse, minden várakozásunk kifejeződése ez: maradj velünk, légy vendégünk! És az Idegen bement velük vacsorázni, letelepedett az asztal mellé és a hálaadás szavaival mondott kenyértörésről felismerték Ót. Közben hevül, melegszik, felizzik a szívük, felparázslik a régi hit, ráismernek a Mesterre. Már van mondanivalójuk, már nemcsak a múltat emlegetik, már erejük is van ismét útra kelni éjszaka. Visszamennek az elhagyott gyülekezetbe és egymásnak hirdetik: él az Úr! Feltámadott! Bizonnyal feltámadott!