Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 1-2. sz.

Thesaurus ecclesiae - SZIGETHI AGNES: Az Emmausi vacsora

da ilyen vállalkozásra annak ellenére, hogy a 17. századi mesterek feledésbe merült életművének rekonstruálásával az utóbbi 30-40 évben egymást követték a monografikus kiállítások. Nicolson a Stom-művek kronológiáját logikai úton alakította ki, természetesen feltételesen. A római gyűjteményekben említett művei nem azonosíthatók, viszont nagyszámú képének nápolyi, illetve szicíliai származása alapján tartós működésére lehet következtetni ezeken a területeken. S minthogy a szicíliai munkái nagy méreteikkel is különböznek a nápolyi gyűjteményekből származó képeitől és minthogy egyetlen datált műve - 1641-ből a Palermo melletti Caccamo templomának oltárképe a Sant' Isidora Agricola, Nicolson visszafelé indult el életműve, stílusa alakulásának rekonstruálásában. A feltételezhetően legkésőbbi csoport, a szicíliai művek elég jól megkülönböztethetőek a nápolyiaktól, a monumentális méretű művek erős fényárnyék kontrasztja a szereplők arcának, kezeinek, ruházatának gyűrött, ráncolt formáit emeli ki sajátos módon, amelyet Nicolson „égetett agyag" (baked clay) módszernek nevezett el. A figurák mozgása mesterkélt és stilizált, a kontúrok kemények. Ezzel szemben a nápolyi művek fény-árnyék hatásai kiegyenlítettebbek, átmenetekben gazdagabbak, közelebb állnak Honthorst - az egyik legnagyobb holland Caravaggio követő, aki közel egy évtizedet töltött Itáliában, főleg Rómában - stílusához. Honthorst műveivel Stom Firenzében, útban Róma felé találkozhatott a Medici-gyűjteményben, majd Róma templomaiban, s többek között a Santa Maria della Scala - ma is helyén lévő - oltárképe, a Keresztelő János lefejezése is

11 közvetíthette számára nagy honfitársa stílusát, amelynek néha itáliai kortársai is a hatása alá kerültek. Ilyen mester a sienai Francesco Rustici, mint ahogy ezt a Szépművészeti Múzeumban lévő, Salomét ábrázoló képének átmenetekben gazdag fény-árnyék hatásai és típusai is elárulják. A nápolyi eredetű Stom-képek stílusában ugyanakkor Caravaggio közvetlen hatása mellett - amelyek forrása a római és nápolyi templomok oltárképeiben bőségesen kínálkozott - a festő fiatalkori flamand és holland műhelyekben szerzett tapasztalatainak nyomai is felfedezhetőek. A fénnyel telített, fémes csillogású színekkel festett művekben Abraham Bloemaert - későmanierista mester, aki maga is Caravaggio bűvkörébe került késői műveiben - hatásának feltételezése mellett

12 az utrechti iskola legnagyobbjainak, Teodor van Baburen-nek és Terbrugghennek a művei is inspirálták munkái egy jelentős csoportjában. Ezekben a feltételezhetően korai - vagy legalább is a ma ismert művek között a korábbi - alkotásokban az alakok tiszta, telt formálása és az idealizált típusok alkalmazása a jellemző, amelyekben a ruharedők formálása, egyes típusok a feltehetően Antwerpent is érintő utazása során megismert flamand mesterek, Rubens, Jordaens művészetének visszhangjai. Ujabb feltételezés szerint ma ismert, 200-nál több képe nem lehet csak az itáliai évek termése, hiszen Honthorst műveivel otthon is találkozhatott,

13 akinek színskálájára emlékeztetnek meleg láng-színei, az aranysárga és barna mellett a gyakran rezes vörös, tégla és szürke árnyalatok. Ez a feltételezés logikus, de nem bizonyítható, mivel az ismert művek provenienciája, származása kizárólag Itália területére korlátozódik. Legjobbnak a nápolyi korszak tűnik, amikor a szicíliai képeken gyakori túlzó, bombasztikus hatások még nem jelennek meg.