Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 1-2. sz.

ITTZÉS JÁNOS: Áhítat - A megelégített szívek öröme

ITTZÉS JÁNOS s Áhítat - A megelégített szívek öröme „Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én őbenne." Jn 6,54-56 Minden gyakorló, bibliát olvasó keresztyén ismerősként és örömmel hallgatja Jézus Urunknak ezt az igéjét. Hiszen belőle olyan örömüzenet-áradat éri el szívünket, amely valóban megörvendeztet, múlhatatlan, el nem fogyó örömmel ajándékoz meg minket. Ennek az örömüzenetnek az a hír az első fontos eleme, hogy Jézus Krisztus Urunk annyira szeretett bennünket, hogy értünk adta önmagát. Feláldozta magát értünk. Nem tartotta meg önmagának életét, hanem földbe hulló búzaszemként odaadta magát, hogy az Elet Kenyere lehessen a számunkra. Lenyűgöző ez a jézusi szeretet, ez a feltétlen odaadás. Lenyűgöző, mert felénk sugárzik belőle Isten végtelen szeretete. Ezért örök témánk nekünk Jézus. Ezért vagyunk mi evangélikusok „egy-ügyű" keresztyének. Ezért nem akarunk hallani se, beszélni se másról, csak őróla. Mert minden más szó hiábavalóság, vanitatum vanitas. És minden másról való gondolkodás félrevezet minket. Igen, egyedül Jézusban van életünk, üdvösségünk, örömünk, békességünk. Ezért köszöntjük az ő nevében az újszülöttet, aki ebbe a világba lép; ezért kérjük az ő nevében az Úr áldását arra, aki az oltárhoz térdel; ezért indítjuk az ő nevével a fiatalokat a közös életútra; és ezért az ő nevében és a belé vetett hittel veszünk búcsút azoktól, akik befejezték földi pályafutásukat. Egész életünkre elegendő az ő társasága. Egész életünkre, sőt annak földi végén túlra is elegendő az ő ígérete. Elég a születéshez, elég az élethez, és békességet ad a a halál óráján. Ezért hadd biztassam Testvéreimet ebben a mai furcsa, lelki piaci világban, hogy ne hallgassanak meg más üzenetet, ne figyeljenek másra, ne ajándékozzanak meg mást bizalmukkal, mert nekünk nincs másban életünk és üdvösségünk, csak Jézusban. Benne, egyedül benne tárul fel előttünk Isten szeretete a maga teljességében és a maga valóságában. Amit Jézus saját magáról mond, az olyan mélységes mélyről fakadó visszhangot vált ki szívünk mélyén, hogy az ember csak ámul: valóban elhozta mindazt, amire szükségünk van. Amikor azt mondja (pár verssel mostani szakaszunk előtt), hogy én