Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 1-2. sz.

ITTZÉS JÁNOS: Áhítat - A megelégített szívek öröme

vagyok az Élet Kenyere, akkor nem példázatot mond arról, hogy ő olyan, mint a kenyér, amelyből táplálkozni, étkezni lehet, és akkor az ember új energiát nyer. Hanem amikor Jézus azt mondja magáról, hogy ő az élet kenyere, akkor arra az Isten-éhségre és Isten-szomj úságra válaszol, amely az Edenen kívül tengődő, harcoló, kudarcról kudarcra bukdácsoló, és ideig-óráig tartó látszatsikereket elérő örök embernek a szívét keseríti és nyomorítja. Mert ahol Jézus megjelenik, ahol szól, ahol - ahogy ő mondja eszik az ő testét, isszák az ő vérét, ahol hisznek benne, bíznak benne, ott megelégíttetik a szív és lélek, és elmúlik szörnyű éhsége és szomjúsága. József Attilát idézem. Egy döbbenetesen mély versében (A kutya) arról jajong, panaszkodik, hogy a szívünkből előbúvik egy loncsos, lompos, éhes kutya, és bekódorogja az egész világot, mert azt reméli, hogy istendarabkákat, istenhulladékot talál. Mi sokszor már itt is tévedünk: nem vesszük észre, hogy minden nyugtalanság, boldogság-vágy mélyén, minden hiányunk mélyén, valójában minden emberiélek mélyén ott van az Isten után vágyódás. És boldog az az ember, aki felismeri, meglátja, és be meri vallani, hogy valójában csak egyre van szüksége. Olyan sok mindenért aggódunk, pedig nekünk is csak egy Valaki kell. Bárcsak eljutnának erre a felismerésre azok a nyugtalan fiatalok is, akik drogban, önámításban, loholó világlátási lázban és vágyban kergetik és keresik lelkük békességét. Új és új élmények kellenek. És nem veszik észre, hogy az új élmények vadászata közben ők maguk lesznek űzött vadakká; a szakadékok egyre mélyebbek, az örvények egyre erősebbek, és az erő egyre kevesebb lesz. S lassan egészen rájuk borul a lélek éjszakája, szívük egyre magányosabb lesz. Mindaddig, amíg Isten békességében nem nyugszik meg. Felnőttek, akik várják és vágyják az elismerést, akik szeretnék életüket biztos alapra helyezni, hogyan áldoznak fel becsületet, tisztességet, önérzetet, hitet, eszményeket a siker érdekében. S nem sokkal később kudarcok vagy félsikerek romhalmazán kell elsiratniuk elvetélt gondolataikat. Vagy halott, esetleg életképtelen ötlet-magzatokat szülnek kudarcos éjszakákon és nappalokon erre a világra. De hát nem is történhet ez másként, mert élet egyedül Jézus Krisztusban van. Mikor értjük meg végre, hogy minden nyugtalanságunk, minden aggodalmunk, minden szorongásunk, minden fájdalmunk, minden békétlenségünk mélyén ez a loncsos, lompos lélek-kutya járkál, hogy legalább egy darabka, egy falat Istent találjon. Amikor Jézus Urunk szavát halljuk, megtörténhet a csoda. S akkor az ember éhező koldusként egyszer csak meglátja: de hiszen terített asztal van itt a számomra. Éhező kutya-lelke felcsillanó szemmel veszi észre, hogy itt van maga az Isten. Nem falatokban, nem részletekben, nem orvosságos kanálnyi porciókban, hanem egészen és teljesen. Itt van velünk. Mert Jézusban nem részletekben, hanem a maga teljességében, valóságában jött el közénk az életadó, az életet mentő, a bűn és halál felett győzelmet adó isteni szeretet. Velünk az Isten. Aki már fizikailag koplalt, és tudja, mit jelent, koplaló testét falatonként megelégíteni, annak talán a fantáziájára sincs szüksége ahhoz, hogy megértse, milyen öröm lehet az éhező lelket egészen megelégíteni Isten szeretetének asztalánál. Hadd vigasztaljak, biztassak mindenkit: vedd észre, nem kell hiába vágyódnia és keresgélnie szívednek, mert itt a terített asztal.