Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 1-2. sz.
A gondolat vándorútján - GÖDÉNY ENDRE: José Ortega y Gasset társaságában
menyben az tartja fenn, élteti és mozgatja az emberek sorsát. A társadalomnak az államért kell majd élnie, az embernek pedig a kormány gépezetéért. Az állam először teljesen kiszipolyozza a társadalmat, aztán maga is lesoványodik, csont és bőr lesz, és elpusztul. Mégpedig a gépek rozsdahalála éri el, ami sokkal nyomorúságosabb vég, mint egy élőlény halála. Ez a szomorú sors jutott a római civilizációnak. A császárkori állam bámulatos gépezet volt, ám alighogy kiteljesedett, kezdetét veszi a társadalmi hanyatlás. Elbürokratizálódik az egész élet. És mi történik? Apad a vagyon, az asszonyok alig szülnek. Militarizálják a társadalmat, militarizálják a világot. Már minden hiába! Nőttön-nő a nyomor, napról napra terméketlenebbek az anyaméhek. Már katona sincs elég. Kénytelenek idegen katonákat besorozni a hadseregbe. A társadalom először élete jobbítására szolgáló eszközként teremti meg az államot, később azonban az állam felülkerekedik. Az európai nemzetek olyan korszaknak néznek elébe, amelyben nagy nehézségek sújtják majd belső életüket, mégpedig rendkívül égető gazdasági, jogi és közéleti bajok. Hogyne félne akkor az ember, hogy a tömegek uralma meg fogja semmisíteni az egyén és a közösség függetlenségét? Erre a mechanizmusra az utóbbi harminc év egyik legriasztóbb jelenségét idézhetjük példaként: azt, hogy a rendőri erők minden országban, óriási mértékben felduzzadtak. Ez óhatatlanul a népességnövekedés hatására következett be. Egy mai nagyváros lakói feltétlenül igénylik, hogy a rendőrség irányítsa a forgalmat, hogy békésen járhassanak - kelhessenek, intézhessék az ügyeiket. Csakhogy a közrend őrei egyszer csak maguk fogják megszabni, hogy milyen rendet érvényesítenek. Második rész A tömegek lázadása az emberiség alapvető erkölcsi hanyatlásával esik egybe. A hatalom gyakorlója határozza meg a korszellemet. Az uralom a hatalom szabályos gyakorlása. Az uralom mindig a közvéleményre támaszkodik. A földkerekségen még soha senki nem uralkodott úgy, hogy lényegében ne a közvéleményre alapozta volna az uralmát. Az az igazság, hogy janicsárokkal nem lehet uralkodni. Talleyrand Napóleonnak: „A szuronyokkal, uram, mindent meg lehet tenni, de rájuk ülni nem lehet." Az erőszak legfeljebb a közvélemény pótlékaként hódíthat tért. Az uralom valójában egy vélemény túlsúlya, tehát az uralom végeredményben szellemi hatalom. Az emberek többségének nincs véleménye, ezért kívülről és erővel kell eljuttatni hozzájuk valamely nézetet, mint gépbe az olajat. Ezért fontos, hogy hatalma legyen a szellemnek, mert így érhető el, hogy a véleményalkotásra képtelen embereknek azaz a többségnek - legyen véleménye. Vélemény híján az emberi együttélés merő káosz lenne, sőt: történelmi nihil. Ha nincs valaki, aki uralkodjék, elhatalmasodik a káosz az emberiségen. Nem mondható, hogy ne volna bája egy ilyen korszaknak, mégis a nagy korokban a vélemény élteti az emberiséget. Ezért van rend. A háború utáni korszakban most egyre többször halljuk, hogy Európa már nem uralkodik a világban. m
