Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 1-2. sz.

A gondolat vándorútján - GÖDÉNY ENDRE: José Ortega y Gasset társaságában

élet szinte minden területén, mint a kvalifikálatlan ember, mint a tömegember. Mindenki maga is meggyőződhet arról, hogy a „tudós emberek" - s nyomukban persze a sok bankár, mérnök, orvos, újságíró, tanár és így tovább - mily ostobán gondolkodnak, ítélnek és cselekednek ma a politika, a művészet és a vallás területén, nemkülönben az élet és a világ dolgaiban. Nagyrészt ők képviselik és jelképezik ma a tömeguralmat, barbárságuk pedig az európai erkölcsi hanyatiás legközvetlenebb oka. Ok a legékesebb, legvilágosabb példa, hogy a legutóbbi évszázad saját hajlamára hagyott civilizációja miképpen idézte elő a primitívségnek és a barbárságnak ezt az újjáéledését. Ebben az a legrosszabb, hogy a tudományos pecsenyesütő tacskói a tudománynak még csak a belső fejlődését sem biztosítják. Ugyanis a tudománynak időnként szüksége van egyfajta újbóli alapvetésre, amihez elengedhetetlen az integrálásra való törekvés. Newton még nagyobb filozófiai tudás nélkül alkotta meg fizikai rendszerét, Einstein ellenben csak úgy juthatott el ragyogó szintéziséhez, hogy előtte elmélyedt számos filozófus és pszichológus eszméiben. Ez az elmélyülés szabadította fel Einstein elméjét, és nyitotta meg a felfedezéshez vezető utat. De nem állhatunk meg Einsteinnél! Most kezdődik a fizika történetének legmélyebb válsága, és csak egy újabb, az elsőnél organikusabb enciklopédia tudja majd a fizikát megmenteni. A tudományos pályának napjainkban megfigyelhető sorvadása aggasztó tünet mindenki számára, akinek világos fogalma van a civilizáció lényegéről, tehát arról a fogalomról, amit civilizációnk csúcsa, a tipikus „tudós" általában nem ismer. O is abban a hiszemben él, mint a tömegember, hogy a civilizáció csak egyszerűen van, úgy, mint a földkéreg vagy az őserdő. A közügyek jól szervezett rendjében a tömeg nem cselekszik önállóan. Azért jött a világra, hogy irányítsák, befolyásolják, képviseljék, szervezzék - sőt azért is, hogy megszűnjék tömeg lenni, vagy legalábbis feltámadjon benne ez iránt a vágy. Az ember - akarja, nem akarja - olyan lény, kinek alkata megkívánja, hogy találjon magának egy felsőbb tekintélyt. Ha magában sikerül rálelnie, akkor kiváló ember; ha nem, akkor tömegember, s a kiválóktól kell megkapnia ezt az élményt. A XVIII. század vége felé Franciaországban már roppant gyenge az állam, s minden oldalról szorongatja a kiterjedt, felbolydult társadalom. A társadalom és a közhatalom közötti óriási erőkülönbség tette lehetővé a Forradalmat. A Forradalommal a polgárság megkaparintotta a közhatalmat, és egy jó nemzedéknyi idő alatt erős államot teremtett. Mára az állam már remekül működő roppant gépezet; eszközeinek mennyisége és pontossága oly nagy, hogy bámulatos hatékonysággal tevékenykedik. Minthogy a társadalom szívében található, egyetlen gombnyomással mozgásba lendíthetők a karjai, s a társadalom bármely kis szeletét villámgyorsan eléri. A mai állam a civilizáció leglátványosabb és legismertebb alkotása. Ez jelenti ma a legnagyobb veszélyt a civilizációra: az életen eluralkodó etatizmus, az állam szüntelen közbeavatkozása; az, hogy az állam eltünteti-a-társadalom minden spontaneitását, tehát megszünteti a történelmi spontaneitást, pedig végeredÍR