Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 1-2. sz.

A gondolat vándorútján - GÖDÉNY ENDRE: José Ortega y Gasset társaságában

előrenyomulnak!" August Comte: „Új szellemi hatalom híján korunk, mely forradalmi kor, katasztrófához vezet." Nietzsche: „Látom már a nihilizmus dagályát növekedni!" Tévedés tehát azt állítani, hogy a történelem nem látható előre. Jóllehet a jövőből csak a fő váz látható, ám valójában ennél többet a múltból vagy a jelenből sem értünk meg. Amikor a közönséges ember szembekerül a technikailag és társadalmilag oly tökéletes világgal, valójában azt hiszi, hogy az a Természet alkotása, és teljesen megfeledkezik róla, hogy az sok kiváló elme zseniális munkájának az eredménye. Azt pedig még kevésbé ismeri el, hogy ezek a vívmányok továbbra is nehezen tarthatók fenn, emberi erényektől függnek, és elég a legkisebb megingás is, hogy az egész csodálatos alkotás semmivé legyen. Ot csak a saját jóléte érdekli, ugyanakkor közömbös az iránt, hogy honnan származik a jólét. Az általános hiedelemmel ellentétben nem a tömeg, hanem a kiváló ember él alapvető szolgaságban. Semmire se tartja életét, ha nem állíthatja azt valamilyen magasztos cél szolgálatába. Ezért nem tartja kényszernek a szolgálás szükségességét. Ha véletlenül nincs mit szolgálnia, nem találja a helyét. Ez hát a fegyelmezett élet - a nemes élet. A nemességet az igényesség, a kötelességérzet határozza meg, nem pedig a jogok. Noblesse obiige. „Kedvünkre élni közönséges dolog: a nemes rendre és törvényre törekszik" - mondja Goethe. Ahogy telik az élet, az ember unos-untalan azt látja, hogy a legtöbb férfi és nő csakis olyan erőfeszítésre képes, amit kizárólag valamely külső szükséglet kényszerít ki belőle. Éppen ezért elkülönül, és óriássá emelkedik az a néhány ember, akiben megvan az önálló és magasztos igyekezet, s akiknek az élete állandó feszültség. A jelenlegi civilizációnak csupán a megőrzése is rendkívül bonyolult feladat, s mérhetetlen tudás kell hozzá. Az átlagember csakis rosszul kormányozhat, mert noha megtanulta használni a civilizáció számos eszközét, tudjuk róla, hogy fogalma sincs a civilizáció alapelveiről. Valami felettébb ellentmondásos dolog történt, ami valójában nagyon is természetes: a középszerű ember előtt épp csak kitárult a világ és az élet kapuja, s máris bezárta a lelkét. Szellemi bezárultságról beszélek. Az ilyen ember fejében van egy adott gondolatkészlet. Úgy érzi, hogy neki ez elég. Ám azzal, hogy semmit sem igényel szellemileg a külvilágból, végleg bezárja magát az említett gondolatkészletbe. így működik a bezárkózás mechanizmusa. A bölcs minduntalan azon kapja magát, hogy csak egy hajszál választja el a butaságtól. A buta ezzel szemben nem kételkedik önmagában, egy kicsit sem lehet kimozdítani a vakságából. A buta egész életében menthetetlenül buta. Ezért mondta Anatole France, hogy végzetesebb ostobának lenni, mint gonosznak. Ugyanis a gonoszság olykor szünetel, a butaság ellenben soha. Már nem divat a másik meghallgatása, ellenkezőleg, ma ítélkezni kell, elítélni és határozni. A közéletnek nincs olyan kérdése, amelybe - süketen, vakon - ne szólna bele az átlagember, és ne érvényesítené a „véleményét". De végül is nem előny ez? Egyáltalán nem! Ott nincs kultúra, ahol nincsenek normák, amelyekre hivatkozhatnak embertársaink. Barbár norma ugyanis nem létezik. A barbárság a normák és a hivatkozásra való lehetőség hiánya.