Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 1-2. sz.

SOMKUTI GABRIELLA versei

Somkuti Gabriella versei FATEMPLOM Makovecz Imrének Ott áll az Isten háza, melyben a múltunkból arrajárók mind ottfelejtettek valamit: figyelő ablak-szemet, óvó-intő tornyot, befogadó mélyét a kapunak és a küszöb áhítatát. Csillagot lehelt rá az éj, ereszén megpihent a Hold, és a hajdanvolt fák levelei mint hazajáró lelkek, a gerendák mélyén zsoltárt énekeltek. EGY EURÓPAI VÁROS FŐTERÉN E kövek gótikája meddig az enyém? Aki a múltat kifaragta, gondolt-e rám is, ki messziről jöttem kapujába s ma már csak szemem nyilazza, mit zsolozsmás szivek emeltek. Európa meddig az enyém? Bokájáig vagy hónaljáig érhet-e fel világbíró vágyam s beborithatja-e tekintetem testének teljes gyönyörűségét? Kit bika rabolt el valaha,