Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 1-2. sz.

SOMKUTI GABRIELLA versei

megremeg-e kezem érintésétől s ráemeli-e arcát a rabokból lett vándorokra, az örökké szomjazókra, a megalázottan is lázadókra? Nincs már kezemben Botond buzogánya, írástudóvá sápasztott a kor, tarisznyámból csak dalokra futja, Európa-asszony lába elé ezt teszem. Még nem tudom, hallgat-e rám, s városainak kövét lábam elé igazítva, melléhez vonja-e fejem, s haja sátrában otthont adva, álmot cserél-e majd velem? LEGYŐZETÜNK? Utcáinkra beköltöztek az idegen istenek, pókhasú szörnyek, kántáló bölcsek tarfejű báb-emberek kisérik őket, dobok robaja, sípok sikolya utat vág nekik, utat a nappalba-éjbe, ösvényt a szivünkig. Védtelenek hogyan lettünk, titkok csábító örvényébe miért hullunk, bódító illatok füstjében magányunk oldását keresve. Akaratlan lettünk a mindent-akarók rabja, cserélve új mesékre régi hitet. Már hiába támasztjuk vállunkkal az időt, századok bűne ránk ne roskadjon, az egy és oszthatatlan Istent amiért széjjeltépni hagytuk, s hatalmunk csúcsára gőggel felszegeztük, elrettentő üzenetül, a fehér ember Krisztusát.