Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 1-2. sz.

MÁNYOKI JÁNOS: Egy gömöri templomban

Sajátosan magyar lutheránus észjárást sejtek abban, hogy az oltár mellé két kálvinista uralkodót festettek. Elvben - a protestáns összetartás, a közös célok alapján szlovák, vagy német templomban is el tudok képzelni hasonló megoldást; de a múlt század folyamán megnőtt a nemzetiségi rokonszenv súlya, tehát számolni kell vele. S az sem véletlen, hogy a falképek Gömör megye kuruc hagyományú földjén, Murány és Krasznahorka vidékén születtek. Ezen a tájon a nép megőrizte Bocskai és I. Rákóczi György hadakozásának, sikerének emlékét: a századforduló historizálhatott, idealizálhatott - lényegében azért mély, valós élményeket dolgozott fel. Hazai, főleg Tolna megyei templomainkban vissza-visszatér egy uralkodó képe: II. Józsefé. A hálás német gyülekezetek karzatok, padok mellvédjére festették a kalapos királyt. Bevándorlók lévén, őket már nem érdekelték a százötven-kétszáz évvel korábbi küzdelmek. Egyetlen szempont létezett: a császár kegye. A gömöri hegyekben a múlt már legendává lett, de harcról és megszerzett jogokról beszélt. Tolnában még csírázik a legenda: a József-képek közelkorúak. Nagyobb különbség azonban, hogy küzdelemről, kivívott szabadságról itt már nincs szó. Csupán hála, csupán elfogadás. A párhuzammal nem az a célunk, hogy öncélú kuruckodással megbántsunk egy szorgalmas, becsületes népet. Hiszen a tolnai németség teljesen más helyzetben volt, mint a gömöri magyarok. Az összevetés mégis érzékletes - sőt tanulságos, csak erkölcsi minősítést, alá-fölérendelést ne csináljunk belőle. A kuntapolcai képek egy küzdő és összetartó magyar protestantizmus világába vezetnek. Mélységesen lojálisak a kálvinizmussal szemben, de nagyon öntudatosan evangélikusok. Az utóbbit nem csupán Luther és Melanchthon, hanem a kifejezésmód maga is bizonyítja: festménysorozat. Elődeink nem féltek az emberábrázolástól. Magyar református uralkodók - Rákóczi és Bocskai - csak egy lutheránus templomban kerülhettek ennyire központi helyre. (Bizarr, de azért elgondolkoztató párhuzam: II. Mehmed szultán is csak ortodox mozaikon jelenhet meg az igaz hit oltalmazójaként - mecsetben soha.) Művészi szempontból nem jelentősek a kuntapolcai képek. A szomszédos Sajógömör Wormsi birodalmi gyűlését jóval iskolázottabb kéz festhette; arról nem is szólván, hogy 10-15 kilométernyire, Csetneken a Zsigmond-kóri gótika európai rangú falképeit csodálhatjuk. Mégis a kuntapolcai freskókról írtam: mert a téma és a háttér időről-időre megadja a dolgok többletértékét, egy mélyebb azonosulás lehetőségét kínálja. Legfeljebb félórát időztünk a faluban, de nagyon óvatosan, nagyon bizonytalanul, mégis arra kellett gondolnom: talán rendeltetés volt, hogy éppen idetévedtünk.