Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - T. NÉMETH ANNAMÁRIA: A Prónay-család műtárgyai...

a könyvtár nagy részével együtt elpusztult. Csodával határos módon menekült meg maga a tárgy, amikor az udvari szemét, trágya közé kidobva egy becsületes házi szolga meglátta, magához vette és visszaadta gazdájának. Prónay György fontos kötelességének tartotta, hogy a sérült, hiányos műtárgyat megfelelő restaurátor kezéhez juttassa. A helyreállítás megtörtént, és ma csak szakavatott szem képes megkülönböztetni a pótolt részeket. A tárgy első nyilvános szereplése az 1876-os kiállításon volt, ahol a következőket írták róla: „Apaffy Mihálynak tulajdonított ostábla ezüstből, sodronyzománccal carneol s ónix medaillonokkal br. Prónay Dezső tulajdona." Kiállították az Ezredéves kiállításon is (LXXVII. tábla), majd múzeumba kerülése óta számos külföldi kiállításon is szerepelt, többek közt 1977-ben Japánban, 1991-ben Hanauban.

9 Utoljára a Nemzeti Galéria Történelem-Kép című kiállításán láthatta a közönség, 2000. március-szeptember között.

10 A nagy, könyv alakú doboz fa magja kívül-belül ezüsttel borított. Külsejét és a belső oldallapokat teljesen beborítja a leveles-virágos erdélyi rekeszzománc díszítmény. (4. kép) Elő- és hátlapjának közepén aranyozott szalagkeret foglalatban egy-egy óriási (16,5 x 12,5 cm) ovális csiszolt achátlap van. (5. kép) Körülöttük meghatározott rendszerben fekete zománc sziromkoszorúval kereteit 28 különböző alakú achát és heliotrop kövecskét találunk. Az elő- és hátlapon, valamint az oldalakon kívül és belül összesen 140 darab féltenyér nagyságú (6,7 x 5,3 cm) achátlemez van szalag foglalatban. A belső, játszó oldalak egész felülete ezüst filigránnal borított. Ezen helyezkednek el az egymás felé csúccsal forduló, váltakozó aranyozott és ezüst lemezek, az ún. „fák", összesenl2-12 mezőt képezve. A két játéktér elválasztására 3-3 aventurin lap szolgál. (6. kép) Múzeumi pályafutása alatt az első bővebb leírását a 175 éves múzeum jubileumi kötete tartalmazza.

11 A különböző katalógus címszavak után az 1992-es kiadású, ugyancsak Magyar Nemzeti Múzeum c. kötetben a 92. tétel alatt szerepel. Az ostábla a 17. században a táblás kockajátékok gyűjtőneve volt a magyar nyelvterületen. Ezt a változatát, amelyet 24 váltakozó színű mezőn játszanak, a franciák „trictrac", az angolok „backgammon", a németek „Puffspiel" néven ismerik. A játékhoz egy tábla, kétszer 15 db kétféle színű korong, két dobókocka és két dobópohár szükséges. A kocka vetésének eredménye határozza meg a „kövek" helyzetét a táblán. Az arab eredetű játék 800 előtt került Délkelet-Ázsiába. Kínában, Indiában inkább 1280 előtt virágzik. Ugyancsak az araboktól került Európába, spanyol, vagy itáliai közvetítéssel. Az Alfonz Király kézirat /1251-1282/ említ egy „Todas tablas" játékot. Egy 13. századi angol kéziratban már az illusztrációja is szerepel. Az 1470-es évektől népi játékká válik, és a 16. század végétől sokféle változata terjed el.

12 Ábrázolják kéziratban, metszeten könyvillusztrációként, táblaképen, sőt kályhacsempén is. Egy, a lipnici várból származó 15. századi kályhacsempén trik-trakot játszó férfi és nő ábrázolását láthatjuk.

13 Csaknem minden fontosabb európai gyűjteményben találhatunk egy-két említésre méltó emléket. A bécsi Kunsthistorisches Museum szobrászati gyűjteményében lévő 14. századi velencei példányon kívül kiemelkedő az a reneszánsz remekmű, amelyen az idősebb Hans Kels modellőr V. Károly császár és fivé-