Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - FONT ZSUZSANNA: Zinzendorf és a herrnhutiak

Ez a Krisztus-centrikus teológia nem annyira saját találmánya, mint inkább az általa választott és vállalt közösség évszázados öröksége. A cseh reformáció egyik középponti gondolata volt ugyanis a Krisztus királyi szuverenitásában való hit, amit a huszita reformáció idején és sokszor később is nemcsak az egyházra, hanem a nemzeti, sőt az egész emberi társadalomra érvényesnek hirdettek. A herrnhutiak öntudatának ebben is, másban is igen fontos összetevője a hosszú hagyomány birtoklása. A Luther fellépését száz évvel megelőző Husz, de rajta keresztül talán a már említett és más forrásból is táplálkozó őskeresztény ideál láncolatába tartozónak érzik magukat. Ebbe a sorba tartozik a westfáliai béke nagy vesztese, az ún. Cseh Testvérület, amely Zinzendorf fellépése idején már évtizedek óta élvezte a nem katolikus Európa rokonszenvét, de egyetlen vallási csoport se állt olyan közel hozzájuk, mint Herrnhut telepesei. A Cseh Testvérülettel kapcsolatos tradíció-tudatot tovább erősítette, hogy Daniel Ernst Jablonsky, aki a kálvinista porosz uralkodó udvari prédikátora, a cseh testvérek lengyelországi, lissai emigrációjának püspöke volt, 1735-ben David Nitschmannt, majd két év múlva Zinzendorfot szentelte a herrnhuti gyülekezet püspökévé, ezzel hivatalosan is a cseh testvérek örökösének ismerte el őket. Jablonsky tekintélye és kitűnő kapcsolatai a testvérek angliai terjeszkedését, illetve a brit gyarmatbirodalomban való törekvéseiket is megkönnyítette.

9 A misszió ügye is szükségessé tette ezt a lépést, a megtérítettek keresztelését, ill. a szentségek kiszolgáltatását nem végezhették tanulatlan mesteremberek, a felszentelt püspök ettől kezdve birtokolta a további ordináció jogát. Természetesen ez az első lépés is volt az önálló egyházzá válásban, ami ellentmondott Zinzendorf eredeti elképzeléseinek. Ennek folytatásaként tekinthető, hogy 1742-ben Poroszországban a negyedik bevett felekezetnek ismerték el a herrnhutiakat. A püspöki hivatal ellenére Zinzendorf ökumenikus törekvéseinek jobban megfelelt egy zsinati rendszerben irányított egyház. A püspöknek nem irányító, hanem csupán ordinációs joga volt, az egyes közösségek elöljárói részvételével összeülő egyetemes konferencia (Generalkonferenz) volt a testvérközösség legmagasabb rendű irányító szerve a 19. század végéig. Már a 18. században provinciák alakultak, ma a 18 provincián belül a nyugat-indiai szigetvilágon belüli, afrikai, dél-amerikai provinciák számosabbak, mint az európaiak. Irányításuk a provinciák vezetéséből alakult Unity Board feladata. A Zinzendorf halála utáni időszakban a legfőbb törekvésük az volt, hogy a szektásság vádját elhárítsák, és közeledjenek a lutheránus egyházhoz. Többször hitet tettek az Ágostai Hitvallás mellett, de ezenközben folyamatosan ökumenikus eszményeik mellett is: „Egyébként Isten minden gyermekét szeretjük és nem teszünk különbséget közöttük." Kezdettől ellentétek, sőt támadások érték Herrnhutot két oldalról is. Egyrészt a herrnhuti kegyesség rokonának tekintett hallei pietizmus oldaláról, amely a párhuzamos intézmények és törekvések miatt konkurenciát látott a herrnhuti mozgalomban (árvaház, nemesi paedagogium, misszió!). Ennél azonban fontosabb, hogy maga Zinzendorf és a herrnhuti közösség is egyre távolabb került a hallei „bűntudat - tusakodás a bűnnel - megtérés" teológiától és annak sajátos kegyességi formáitól. Míg a pietisták, akik ekkorra szinte teljes elismerést élveztek, a tan tisztaságára igen nagy súlyt