Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 1-2. sz.

NAGY ZOLTÁN: Nagycsütörtök asztalánál

Voltál bújócska földje, vágtattunk tengeredben, tücskök mezítláb fúttuk az időt: zengjen! Simogattuk hajad, zöld selyme volt citeránk, nyers húsodba haraptunk, nincs olyan húsvéti fánk. Tűrtél te minket, fogunkat, kezünket, nevettetted szemünket, megáldottad fejünket. Ha szóltál: „íme, vagyok!" indultak a nagyok, reccs, learattattál, aztán zizegve fosztattál. Holtodban körülálltunk, gyönge testedre vártunk, vad kannibálok, veszett janicsárok. A halotti beszéded egy szó volt: élet, miérettünk meghaltál, mibennünk feltámadtál. Tüzet gyújtottunk nagyot, lángja testedbe harapott, lángon megsütögettünk, még füstöltél, de ettünk. Fazékban főztünk puhára, morzsolásztunk a tálba, Jézus te, sóval itattunk, egy szemig fölkanalaztunk. Vasmozsár méhében törtünk, mozsár harangja vert, liszteden a szegény dunnyogva kitelelt.