Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 1-2. sz.

Figyelő - KŐRÖSINÉ MERKL HILDA: „A lélek mindenkori segítőtársai" (Bödőcs Pál: Észak beszél... Knut Hamsun...)

tett két műfordítói verseny győzteseit is. A kötet szerkesztőjének kezdeményezése - kiváltképp a végeredmény ismeretében - dicséretes, végtére is, gondoskodni kell az utánpótlásról is. Hosszú névsor kerekedne, ha minden sikeresen átültetett vers fordítóját név szerint megemlíteném - pedig szívem szerint mindegyikükhöz lenne egy-két jó szavam. Néhányukat mégis ki kell emelnem szakmai virtuozitásukért. Új, immár teljesen beérett fordítóként mindenképpen említésre méltó Szabó Borbála és Kérész Gyula, valamint a már költőként is ismert Karafiáth Orsolya, akik mind a szabad, mind a kötött versek világában egyformán otthonosan mozognak, de éppen úgy ide sorolhatnám a tudtommal „kezdőnek" számító Janurik Tamást is. Az antológiában többtucatnyi remek fordítással szereplő Szabó Borbála érdemeit aligha kisebbíti, hogy a II. kötet 280. oldalán közölt Doris Kareva verset félreértelmezte. Kellemes meglepetéssel szolgáltak a kitűnő prózafordító Bereczki Gábor pontos, korrekt művészileg hiteles prózaversfordításai is, de ugyanez elmondható a finnugor népek irodalmát már régóta csöndben, szerényen népszerűsítő H. Labore Júlia itt közölt átültetéseiről is. Mindent összegezve olvasmánynak, „oktatási segédkönyvnek" egyaránt remek költészeti antológia született Bereczkiné Mai Kiisk és munkatársai jóvoltából az Észt Könyv Évének - 1525ben jelent meg az első észt nyelvű könyv - tiszteletére. A kiadványt támogató Berzsenyi Dániel Főiskolát, a Minoritates Mundi c. sorozat szerkesztőjét, Pusztay János professzort és az Észt Köztársaság Magyarországi Nagykövetségét csak köszönet illetheti érte. Fehérvári Győző „A lélek mindenkori segítőtársai" Bödőcs Pál: Észak beszél. Jegyzetek Knut Hamsun regényeiről. Kairosz Kiadó, Budapest, 2000. 193 p. „Knut Hamsun körül gyűrűznek tévedések, életének és alkotásainak részleteiről épp úgy, mint az egész emberről és művéről", s nemcsak Magyarországon, hanem szerte a nagyvilágban. A hamsuni „misztérium" azonban akkor is foglalkoztatta az olvasót, a kritikust és a politikust, amikor a hivatalos álláspont a megbélyegzés és az agyonhallgatás volt. Bödőcs Pál belső meggyőződésből fakadó bátorsága reményeim szerint elindítja azt az elemző, tisztázó, az erkölcsi és az esztétikai irodalmi értékek felőli tárgyilagos közelítést, mellyel Magyarországon is ismertté válhat századunk egyik nagy norvég írója, aki méltán nyerte el a Nobeldíjat. Régóta esedékes volt a nyílt beszéd a hamsuni jelenségről. Az írónak 1920 és 1935 között szinte minden munkája megjelent Magyarországon, kiváló, illetve jó fordításokban. A magyar közönség már akkor ismerte és nagyra becsülte az egzotikusnak ható északi tájak sajátos világának megéneklőjét. Hamsun regényei és elbeszélései az epikai határokat túlszárnyalva a líra felé közelítenek. Impresszionista prózája a századforduló irodalmának egyik magaslati pontja. Bödőcs Pál Hamsun legjelentősebb regényeit elemzi filológiai alapossággal és