Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 1-2. sz.

Figyelő - CSEPREGI ZOLTÁN - SZ. NAGY LÁSZLÓ: Német-magyar pietizmus-könyvek

Német-magyar pietizmus-könyvek Halle und Osteuropa. Zur europäischen Ausstrahlung des hallischen Pietismus. Ed. Johannes Wallmann, Udo Sträter. Hallesche Forschungen 1. Frankeschen Stiftungen: Halle / Niemeyer: Tübingen, 1998. 374 p. Sokszínű kötet jelent meg végre egy 1994-ben rendezett nemzetközi szimpózium hozadékaként. A tarkaság a témának is köszönhető: a pietizmus Kelet-Európában valóban változatos jelenségeket produkált, s a konferencia szervezői mindent megtettek, hogy a Finnországtól Konstantinápolyig húzódó régió minden történelmi tája méltó pietizmuskutatóra leljen. A sok színre azonban a kutatások különböző szintje is magyarázatot ad. A kötetben találunk kutatási tervet (Hermann Goltz: 19-48), kutatási beszámolót (Dietrich Meyer: 211-229) és kismonográfiát (Günter Mühlpfordt: 49-82) egyaránt. Az előadások néhány kivétellel (Arvo Tering, Christoph Bochinger) betartják a szerkesztők által figyelembe vett 1700-1750-es időhatárokat. A tanulmányok közül különösen értékesek a történeti teológiai megközelítések (Pentti Laaso-nen: 5-18, Jan Harasimowicz: 173-210), és a hazai olvasó bizonyára az öt magyarországi tárgyú cikket lapozza fel elsőnek (Gerda Utermöhlen: 109-128, Daniel Vesely: 243-262, Fabiny Tibor: 263-274, Nagy Márta: 275-282, Font Zsuzsanna: 283-298). Az összeállításnak az a fő problémája, hogy sem a szerkesztők, sem a szerzők (kivéve Jan Harasomowiczot, Font Zsuzsannát és Janis Kreslinst) nem tudatosítják az olvasóban, hogy a hallei pietizmus kelet-európai kisugárzásának több fokozata létezik a politikai, kulturális és nyelvi határok szerint. Egészen más például a baltikumi, sziléziai, erdélyi, pennsylvaniai németség kapcsolata Haliéval, mint az ugyanott élő letteké, lengyeleké, magyaroké és indiánoké. A nyelvi különbség nehézséget és kihívást jelent egyszerre: irodalmi fordításokra csak az utóbbi esetben kerül sor. Másrészt az sem mindegy, hogy a vizsgált kelet-európai közösség a porosz birodalom keretei között él-e (pomeránok, litvánok), vagy azon kívül, mert csak az előbbi esetben intézményesülnek a hallei peregrináció keretei (ld. a litván szemináriumot: 157-172). A különbségtétel figyelmen kívül hagyása arra is alkalmatlanná teszi a kutatót, hogy felismerje egyes csoportok „híd"-szerepét, pl. a tescheni gyülekezetét a lengyel, a cseh és a szlovák evangélikusok felé, vagy a svéd szolgálatban orosz fogságba esett német katonatisztekét, akik a tobolszki ébredés után svéd, finn, orosz és balti keresztények számára tolmácsolták a hallei kegyességet. S ha már a szerző sem reflektál a többnyelvű közeg kérdéseire, úgy az olvasó is képtelen kitalálni, hogy a futólag említett pietista kiadványok ugyan milyen nyelvűek lehetnek (Krystyn Matwijowski: 231-242, Daniel Vesely: 243-262). Híven tükrözi ezt az elméleti zűrzavart az a következetlenség, ahogy a szövegben és a névmutatóban keverednek a különféle névváltozatok. Elsősorban nem a technikai munkatársaknak, hanem a fegyelmezetlen szerzőknek és a vaj szívű szerkesztőknek róható föl, hogy pl. Linz (A) német kontextusban szlovákul („Linec"), Oderberg (Bohumín CZ) lengyelül („Bogumino"), Szatmár (Satu Mare RO) szlovákul („Sata Mara") fordul elő, sok