Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 1-2. sz.

Figyelő - CSEPREGI ZOLTÁN - SZ. NAGY LÁSZLÓ: Német-magyar pietizmus-könyvek

tulajdonnév ráadásul függő esetben („Bogumino", „Rezíka", „Brezna", „Ocovej"). Az index képtelen azonosítani Andrej Bartost Andreas Brtoschsal, Jan Bittnert [Johann] Christian Bütnerrel, Stephan Vesselényit Wesselényi Istvánnal. Hogy Eperjes és Presov, Kolozsvár és Klausenburg (és még egy tucat példa) külön szerepelnek, az már fel sem tűnik. Azonosítja viszont a mutató Zilinát (Zsolna, Sillein SK) Rosenberggel (Rózsahegy, Ruzomberok SK), mivel a szövegben is összecsúszik a zsolnai (1610) és a rózsahegyi (1707) zsinat. A szepesi gróf Thököly Imre pedig valószínűleg méltatlannak találná, hogy a névmutatóban mint „Thököly Bauernführer" szerepel, ilyen az NDK-ban sem esett meg vele. Summa, a kezdeményezés szükséges, de a feladat megoldása még hátravan. A kötetnek az ad létjogosultságot, hogy a mostanában- megjelenő Martin Brechtféle pietizmus-kézikönyv (eddig három kötet) bántóan keveset foglalkozik egyes országokkal (így hazánkkal is), ezt a hiányt azonban a tanulmánykötet nem pótolhatja, ezért elengedhetetlen lesz egy informatív monográfia kiadása. Judit Ecsedy: Alte ungarische Bücher mit falschen deutschen Druckorten 1561-1800. Borda: Budapest, 1999. 244 p. Különleges értelme van annak, hogy Ecsedy Judit bibliográfiáját a pietizmus címszó alatt ismertetem. Magyarországon ugyanis a pietista nyomdatermékekre igen jellemző volt a hamis impresszum használata, ezért aztán a bibliográfiailag itt leírt műveknek több mint a fele a dunántúli pietisták műhelyéből került ki. Az informatív bevezetésben is jelentős részt foglal el a pietista munkák kiadástörténete (19-31). A német változat a magyar eredeti (Titkos nyomdahelyű régi magyar könyvek 1539-1800. Bp. 1996.) számos hibáját korrigálja, s további három darabbal (D3, D52, D71), köztük egy Kis kátéval szaporítja a bibliográfiailag eddig ismeretlen kiadványok csoportját (1996-ban tizenkettő volt). Ecsedy Judit érdeme egy - talán kőszegi - titkos nyomda tevékenységének könyvészeti feltérképezése: Ludvig János kőszegi könyvárus vállalkozásában öt pietista mű jelent meg itt 1735-1736-ban. Minden könyv leírásához címlapfotó is tartozik, s a kötet végén több mutató és életrajzi kislexikon segíti a tájékozódást. Tekintve a hazai pietizmust ismertető idegen nyelvű kézikönyvek hiányát, a bibliográfiát akár korszerű irodalomtörténeti kézikönyvként is használhatják a magyarul nem olvasók. A Dl 7 és D44 tételek annyiban pontosítandók, hogy a Gyermekeknek kézi könyvetskéjek fordítója Sartoris János, s a mű eredetije az Erbauliches Handbüchlein für Kinder (H.n. 1735) Johann Jacob Ram-bachtól. D44 esetében a monogramok is feloldhatók: az 1760-as kiadású úrvacsorai káté fordítója M[agdó] A[ndrás] Hosszúfaluból] és approbálója A[damus] B[alog] S[uperintendens]. Johannes Wallmann: A pietizmus. Ford. Szabó Csaba. Kálvin: Budapest, 2000. 185 p. Johannes Wallmann kézikönyve anynyiban sajátos, hogy a pietizmus történetét Johann Arndttól, tehát a 17. század elejétől kezdi tárgyalni, kitér az alsórajnai és németalföldi református mozgalmakra, a radikális irányzatokra és a herrnhuti testvérközösségre is, és ismertetését a 18. század végével zárja (azaz az ébredési mozgalmakat már nem veszi fi-