Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 6 (2000) 3-4. sz.

Thesaurus ecclesiae - Kamp Salamon: Bach-jubileum

együttesei számára is a jubileumi Bach-év legnagyobb kihívása, mely zenei zarán­dokút nyitánya az 1999 decemberében a weimari Herderkirchében előadott Kará­csonyi Oratórium megszólaltatása volt. Majd, ahogyan a műsorfüzetben olvashat­tuk, a kantáták Németország, Nagy-Britannia, Franciaország, Hollandia, Svájc, Olaszország, Spanyolország, Belgium, Luxemburg, Skandinávia, a Baltikum és az Egyesült Államok legszebb templomaiban kerülnek előadásra. Igazán csodálatra méltó zenei teljesítmény, hogy a százkilencvennyolc kantáta egy év leforgása alatt szólal meg. Az alkotómunkának e koncentráltsága valóban csak ahhoz a szituáció­hoz hasonlítható, ahogyan maga Johann Sebastian Bach kényszerült több eszten­dőn át Lipcsében hétről hétre új kantátát komponálni, zenekari és kórusszólamokat másolni, majd szólistákkal, zenekarral és kórussal mindezt fáradságos próbák hosz­szú sora után a vasárnapi istentiszteleten előadni. A Gardiner vezényelte hangversenyeket a világ számtalan rádió és televízióállo­mása egyenes adásban sugározta. S hogy teljes legyen a 20. századi technikai arze­nál kihasználtsága, a Deutsche Gramophon húsz CD-n kívánja rögzíteni e kivételes zenei attrakciót. Meg sem fordult a fejemben, hogy az előadásokat és lemezfelvételeket zeneileg kritizáljam, mert azokat őszintén csodálom, s mert a Gardiner vezette előadások le­bilincselően tökéletes benyomást keltenek. Nyoma sincs az intenzitás lankadásá­nak, bámulatos a zenekari hangszerek együttjátéka, varázslatosan könnyed hang­színe, amihez tökéletesen illeszkedik létszámában és arányaiban a szólisták és a kó­rus hangzása. Virtuóz tempókarakterek lendületesen ragadnak magukkal bennün­ket és még számtalan zenei csemege, finomság ejt ámulatba. E kivételes zenei jelenség legpontosabb meghatározása számomra mégis ez: mindent tudnak, csak a lényeget veszí­tették el, ha az valaha birto­kukban volt egyáltalán. S vé­gezetül nem a szépség külön­leges élménye marad meg bennünk, hanem a hiány ér­zete. Sajnálatos módon ugyan­ezt kellett tapasztalnom a lip­csei Tamás templomból köz­vetített, Georg Christoph Biller vezényelte H-moll Mise előadás kapcsán is. Először a külsőségekről. Bach szelleméhez közelebb állt volna, ha a mű befejezése­kor közösen mondjuk el az Úrtól tanult imádságot. De, ha ma már ez oly sokaknak esik nehezére, akkor talán méltóbb lett volna csendben, az élményt szívünkbe zárva távozni a Tamás templomból, hiszen mégis csak halálévfor­dulóról van szó, és nem han­gos ovációval ünnepelni. A lipcsei Tamás templom

Next

/
Thumbnails
Contents