Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 6 (2000) 3-4. sz.

A belső szobában - Fanny de Sivers: Az anyagba szőtt imádság

tező, önálló valami, attól függetlenül, hogy az értelem és az érzelem akkor épp esetleg makacsul csődöt mond. Borulj testben-lélekben, teljes mivoltodban a földre, mint szent Pál tette a damaszkuszi úton. Hagyd, hogy átjárja egész valódat ennek a lebomlásnak a látszólagos őrültsége. Érzékeld tudatosan minden porcikáddal az ismerős földet, mely a hátán hord életünk végezetéig, érintsd ezt a földet, és tudni fogod, hogy most nem álmodsz. És akard, kíséreld meg elképzelni azt a Nálad Magasabban Lévőt, az Ismeretlent, az Elképzelhetetlent, aki egy szép napon értesít bennünket a jelenlétéről. Akarni kell az Istent, hinni benne, sürgetni, kényszeríteni, hogy válaszoljon. És ő válaszol, mert megígérte. Persze O az, aki megválasztja a pillanatot és a módot. *** Az imának, az ima liturgiájának mozdulatai segítik koncentrálni a gondolatokat. Ez különösen hatásosnak bizonyul a belső gyengeség pillanataiban. Kezünk ipiára kulcsolása megakadályozhatja a gondolatok elterelődését, szétszóródását, így még talán belesimul a Miatyánkba az előző este látott felkavaró film, vagy egy értekezlet nyugtalanító képe, melyen az adott napon meg kell jelennünk. *** Megtenni egy mozdulatot, végrehajtani egy tettet önmagunk kifejezése, formába öntése. Ezzel megnyilvánulunk valamilyen módon, keretet, formát adunk egyéniségünknek, kifejezésre jut személyiségünk, készülünk a nagy Találkozásra. Minden mozdulat nyomokat hagy bennünk, melyek beírják magunkat az agyunkba. Ezek sokasága nyomán válhatunk közönségessé, aljassá vagy akár nagylelkűvé. A kéz, amely öl, sérüléseket okoz, nyomot hagy a gyilkos lelkében is. A kéz, amelyet a gyengébb felé nyújtunk, hogy segítsük, támogassuk őt, nemesebbé teszi egész lényünket. Elsősorban épp ezért kell megtanulnunk, hogy vigyázzunk magunkra. Önmagunk miatt. Minden hivatalos erkölcstől és életfelfogástól függetlenül. És erre az önkontrollra szükség van a magány idején is, amikor egyedül vagyunk, távol minden külső szemlélő pillantásától, akár gúnyos, akár elismerő legyen az. Mozdulataink legyenek nemesek, királyiak, nehogy az Úr Királyságának szégyenkeznie kelljen miattunk. Mozdulataink kifejezik egész materiális mivoltunkat, Istentől kapott életterünket, ahol mozgunk, ahol életünk zajlik. Az imádság gesztusai, mindahány, értékesek és tiszteletreméltók. *** Vizsgálnunk kell saját lelkiismeretünket. Jól meg kell néznünk arcukat is. Szemügyre kell vennünk teljes objektivitással tükörképünket akár az ablaküvegben, vagy felebarátunk tekintetében. Látnunk kell, milyenek vagyunk mi magunk, milyen minőségben, milyen állapotban képviseljük a világ számára Isten templomát. A tükör nem képes elrejteni az igazságot. Ez a tiszte. Amit gondolunk, amit teszünk, érzünk, beleivódik egész tartásunkba, arcunkba. Törekednünk kell rá, hogy egy szép napon imák-változtatta arcunk legyen.