Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 6 (2000) 3-4. sz.
Corpus evangelicorum - Csepregi András: Száz éves A keresztyénség lényege
ki és jobb az ügynek is: ez lehet azzá a szolgálattá, amit a 'történeti tudás' a teológia időszerű műveléséhez nyújtani tud". 32 Következő levelében Barth még egyértelműbben fogalmaz: „Az Ige testté lett, maga Isten emberi-történeti valósággá vált Jézus Krisztus személyében. Ebből viszont nem következik számomra, hogy ez az esemény emberi-történeti gondolkodás tárgya lehet; ezt éppen az járja ki, hogy ebben ez a valóság van jelen. A Názáreti Jézus léte például, ami természetesen történeti úton is megragadható, nem ez a valóság." (kiemelések az eredetiben) 33 A fentiek alapján világosan megragadható az 'új teológiát' meghatározó változásnak a lényege: a történeti és racionális megközelítés iránti végtelen bizalmatlanság (vagy egyenesen attól való félelem), s a valóság természetéről való metafizikai jellegű spekuláció erejébe vetett hit. Míg a történeti-kritikai megközelítés alapjait, Barth szerint, nem maga Isten helyezte el, azt a készséget, hogy különbséget tegyünk különböző természetű 'valóságok' között, a hit által ő plántálta el az emberben; maga Isten tehát az, aki a metafizikai utat választja a történeti úttal szemben. Nem csoda, hogy Harnack a modern teológia veszélyét annak szubjektivizmusában fedezte fel. S a Harnack-Barth vitából az is világossá válhat, hogy az 'új etológia' miért nem tudott segítséget adni a huszadik század által feladott bonyolult történelmi lecke megértéséhez. Bonhoeffer Harnackhoz fűződő viszonya élete irányváltásai szerint többször is változott. Egészen fiatal teológusként az idős Harnack berlini előadásait hallgatta, s levelek tanúsítják, hogy szinte rajongó tisztelettel nézett fel rá. Harnack szülei baráti köréhez tartozott, így személyesebben is megismerhette. Nem véletlen, hogy a volt diákok nevében ő mondott Harnack temetésén búcsúbeszédet. A keresztyénség lényege főtételére visszautalva elmondta, hogy Harnack szerint „a keresztyénség Szentlelkében minden kor szelleme megleli a maga küldetését, s hogy az Isten atyaságáról és az ember gyermekségéről szóló üzenet érvénye örök, így az számunkra is érvényes. Adolf von Harnack öröksége számunkra tehát ebben áll: a kutatás, a cselekvés, s az élet igazi szabadsága, s a mély beágyazottság a minden gondolat és élet örök alapjába". 34 Mire azonban ezek a szavak elhangoztak, Bonhoeffer Barth hatása alá került, s teológiája, ha sok mindent meg is őrzött a függetlenségéből, erőteljes barthiánus színezettet mutat. Hogy hogyan volt képes Bonhoeffer a barthi orientáció hatása alatt megőrizni a Harnack iránti tiszteletet, olyan kérdés, amire csak Bonhoeffer személyiségének komplex vizsgálata révén próbálhatnánk meg válaszolni; tény viszont, hogy a börtönévek folyamán újra Harnack felé fordul, még pedig úgy, hogy jelzi a barthi teológiával szembeni fenntartásait. Újra olvassa Harnacknak A Porosz Akadémia története című könyvét, s így ír róla: ,,[a könyvi mély hatást gyakorolt rám, s részben boldoggá tett, részben elszomorított. Olyan kevesen akadnak manapság, akik még bensőséges kapcsolatot akarnak teremteni a 18-19. századdal. (...) Kinek van még egyáltalán sejtelme arról, amit az előző évszázad, vagyis a nagyapáink alkottak?" (1944. március 2.) 35 Az olvasmány nemcsak a múltba vezeti vissza, néhány hónap múlva Harnack örökségével a jövő felé fordul: „Az egyháznak fel kel ocsúdnia tespedségéből. Vissza kell térnünk a világgal való szellemi eszmecsere szabad levegőjére, és azt is meg kell kockáztatnunk, hogy támadható dolgokat mondunk, ha életfontosságú kérdéseket érinthetünk ezáltal. 'Modern' teológusként, aki azért még a liberális teológia örökségét is magában hordozza, kötelességemnek érzem, hogy fölvessem ezeket a kérdéseket. A fiatalabbak között már nem sokban lesz meg a kettő egyszerre." (1944. augusztus 3J 36 A két feljegyzés közé ékelődik a Barthot érintő kritika: teológiájának korlátját Bonhoeffer abban látja, hogy kijelentés-teológiája pozitivista, s rá nézve megalkotja a 'kijelentés-pozitivizmus' kifejezést. (1944. június 8.) 37 Bonhoeffer börtön-teológiájának több eleme erőltetés nélkül visszavezethető arra a szellemiségre, amit Harnack is képviselt.
