Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 6 (2000) 3-4. sz.

Gyapay Gábor: Az egyház ereje

GYAPAY GÁBOR Az egyház ereje Az emberi társadalom elképzelhetetlen az istenhit nélkül. Mindez az isteni kinyilatkoztatás következménye, mert Isten kinyilatkoztatja magát a természetben és különleges módokon. Az ember sóváran ragadja meg a kinyilatkoztatás tényeit, mert az alapvető kérdések, a keletkezés és a halál, a szeretet és a gyűlölet, a bűn és a büntetés, a bűnbocsánat, valamint a körülöttünk levő világ számtalan jelensége az ember számára megválaszolandó kérdések özönét veti föl. A hit a vallás formái közt jelenik meg, az pedig gyakran az egyház szervezetében munkálkodik. A vallásnak kettős arculata van. Az egyén számára adhat biztos útmutatást, másrészt kisebb és nagyobb közösségek életét teszi biztonságossá. A kereszténység a zsidó közösség vallásából és egyházából fejlődött ki, és történelme során az emberiségnek képes volt megnyugtató és Istenhez elvezető tanításokat és közösségi formákat létrehozni. Az európai élet alakulásában meghatározó szerepe volt, van és minden bizonnyal lesz is. Hallatlan erőt sugároz, még akkor is, ha időnként válságok jelentkeznek. Épp ezen válságok túlélése bizonyítja a kereszténység hallatlan erejét. Az emberi társadalom alapvetően morális közösség, mert a benne élő emberek egymáshoz való viszonyát az erkölcsi értékrend szabja meg. Ez sokkal magasabb fogalom, mint a szokások, mert azok lehetnek biológiailag kódoltak, vagy körülmények szabta lehetőségek során kialakult cselekvések, míg a morál egy sajátos belső kényszer, amely a jó követését parancsolja és ez a parancs az Istentől származik, akár tudja azt az illető, akár csak érzi a rá ható erőt. A kereszténység ezt a morális érzéket a zsidó vallástól örökölte, mert már Ábrahám teljesítette Isten parancsát, és kialakította azt a rendet, hogy erre a parancsra hallgatni kell. Ez nem jelenti azt, hogy mindenki hallgatott is erre, mert a másik fontos tanítás, hogy az ember képtelen a jót magától követni. Az állam kialakulásával a morális parancsokat a törvények igyekeztek írásba foglalni. Ez Mózes nevéhez kapcsolódik, de itt jelentkezett a következő dilemma, nevezetesen a moralitás és a legalitás összeütközése. A törvényt ugyanis lehet betű szerint is értelmezni, és lehet a törvény szellemét követni. A bűnbeesés története rendkívül fontos lélektani fölismerés is. Péter, aki képes volt Jézus védelmére kardot rántani, mégis háromszor megtagadta Jézust. De amikor a kakas megszólalt, és eszébe jutott Jézus jövendölése, kiment és keservesen sírt; megbánta bűnét, árulását. A zsidó vallásnak volt még egy alapvető sajátossága. Á zsidó nép az ószövetségben Isten kiválasztott népe lett, ami hallatlan öntudatot, de felelősséget is jelentett. Ez a szövetség bővült ki Krisztussal az emberiség felé, mert az új szövetségben Krisztus érdeméből, a benne hívők és bűneiket megbánok, bűnbocsánatot nyertek. Akik ezt a történelem folyamán végiggondolták és átélték, a legcsodálatosabb élményben részesülhettek. Egy megtörtént dolog (a bűn) meg nem történtté válhat. Krisztus egyúttal az ember számára a legfélelmetesebb dolgot, a halált is legyőzte, és az örök életet ígérte. A keresztény egyház első és legfontosabb dolga ennek az örömhírnek (evangélium) hirdetése, ami természetesen rendkívül nehéz, összetett és áldozatos feladat. A történelem során mindig voltak, vannak és lesznek, akik ezt a reájuk bízott felada-