Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 6 (2000) 3-4. sz.

Figyelő - Benczúr László: Későn - mégse késve

tizedben Karner Károly, Sólyom Jenő és fordításban Gottfried Voight professzorok munkái jelentek meg. Mégsem teszik feleslegessé ennek a könyvnek az elolvasását, amely utolsó lehetőségként akar felrázni bennünket az elillanó második évezred végén. A könyv szerzőjéről külön is szerettem volna ismertetést adni, amiről sajnálattal le kell mondanom és marad az, amit Eric W. Gritsch professzor magáról és velünk való kapcsolatáról mond el könyve elején. (Eric W. Gritsch: Lutheranizmus. Fordította Böröcz Enikő. Magyarországi Luther Szövetség, Budapest, 2000. Ara: 700,- Ft.) Rőzse István Későn - mégse késve „Isten iskolájában" - Balikó Zoltán pécsi igehirdetéseiből - 1979-1992 Mindössze 12 év folyamán elhangzott igehirdetéseiből válogatott 170 beszédet közöl a szép kiállítású, 776 oldal terjedelmű kötet. Későn, 1999 adventjén jelent meg, Balikó Zoltán lelkésszé szentelése után 60 évvel. Mégse késve, ugyanis jó időben érkezett értékes ajándék. Próbás évek múltán, súlyos betegségből felépülve vehette kezébe prédikációs kötetét, címlapján azzal az oltárral, amely előtt vasárnapról vasárnapra állhatott. Megkérdezhetjük: ki a megajándékozott? Balikó Zoltán? vagy pécsi gyülekezete? a „tanítványok", a Pécsi Evangélikus Gyülekezet Asszonyköre, amely „belső indítást érezve" közreadta, amit évtizedek óta Isten iskolájában tanult szeretett lelkipásztorától? Elmondhatjuk: a testes kötettel a pécsi gyülekezet, annak tartalmával pedig Balikó Zoltán egész hazai egyházunkat millenniumi ajándékban részesítette. Miként történt a válogatás? A tizenkét soros rövid ajánlásból néhány mondat felel a kérdésre: „A régebbi években kazettára került igehirdetésekből azokat írtuk le válogatás és változtatás nélkül, egyszerű módon, ami elhangzott. Eletünk sok éve azt bizonyítja, érdemes volt tanulni és igyekezve követni minden mondatát. Megtanultunk mindent Isten kezéből venni és mindent Isten kezébe letenni." Balikó Zoltán még teológiai hallgató volt, amikor a hallgatóság ifjúsági köre Urbán Ernő szerkesztésében kiadta „Az Ige szolgálata" címen a Barth Károllyal szoros barátságban együttműködő bázeli lelkész, Eduard Thurneysen homiletikai előadásait. Tőle tanulta az alapige komolyanvételét, a Jézus Krisztus követésére elkötelező evangéliumhirdetés primátusát, és a gyülekezet felé fordulás jelentőségét. Döntően mégis az egyházunkban kibontakozó evangelizáció és ébredési mozgalom formálta igehirdetői arculatát. Neve akkor vált országosan ismertté, amikor a második világháború után gyülekezeteinket felüdítette és termékennyé tette az evangélium áldást hozó, hitébresztő szolgálata. Alig akadt gyülekezetünk, ahol néhány napos, sőt egész hetes evangelizációra nem került volna sor. Gyakran kérték ilyen szolgálatra őt is. Hitébresztő igehirdetéseit sokan hallgatták nyári konferenciáinkon, Gyenesdiáson, Foton és más egyházi központokban. A háborús összeomlás légköre kétségtelenül elősegítette az ébredés kibontakozását. Kezdete azonban az első világháború utáni évekre nyúlik vissza, név szerint a fiatalon elhunyt Gáncs Aladár és Túróczy Zoltán evangéliumhirdető szolgálatára, szolgálatuk hatása több lelkésznemzedék igehirdetésében érvényesült. Az ébredés hatékonyságát fokozták finnországi kapcsolataink. A Suomiból hazatérő Csepregi Béla révén a belső békesség, a bűnbocsánat és a feloldozás hirdetésének hangsúlyozása sajátos színnel gazdagította Jézus Krisztus megtérésre hívó szavának szolgálatát. Ez a sajátos szín és gazdagodás Balikó Zoltán igehirdetéseiben is erőteljesen érvényesül. Egyik pünkösdi beszédében Jn 14, 23-27 alapján a Szentlélek ajándékait sorolja fel, így a békességet is. Hangsúlyozza, mennyire más békességben részesít Jézus, mint a világ. „Az Ő akarata: a lelkiismeret csendje, amikor az ember szívéből minden bizonytalanság eltűnik." Példaképpen Ordass Lajos püspök koncepciós pere ítélethirdetés után elmondott bizonyságtételét említi. Jóval a rendszerváltozás előtt, 1983-ban. Egy nem régen vele folytatott interjúból tudjuk, miként tapasztalta maga is ezt a belső békességet, amikor fiatalon, ózdi gyülekezetéből és esperesi tisztéből egy ünnepi felszólalása kapcsán elmozdították. 1956. szeptember 30-án ugyan rehabilitálták, de a forradalom után ismét kétségessé vált egész egzisztenciája. „Mégis nagyszerű korszak következett reám" - mondta interjújában. Káldy Zoltán püspök kérésére és hatékony közreműködésével elfogadta a pécsi gyülekezet meghívását. Megszerették. Mégse ment