Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 6 (2000) 3-4. sz.

Figyelő - Rőzse István: Mit jelent evangélikus kereszténynek lenni?

Az utolsó előadást ezen a napon Karasszon Dezső a debreceni Liszt Ferenc Zeneakadémia professzora tartotta „A protestantizmus és a zene" címmel. Mondandóját nagyon hatásosan énekkar segítségével illusztrálta és elemezte a különböző változatokat. Másnap a debreceni KANTUS kórusának minden Debrecenben fellelhető hangfelvétele elfogyott. A nívós debreceni programot, melyet koncert és városnézés zárt, harmadnap egy nagy kirándulás egészítette ki (Hortobágy, Sárospatak - kollégium, könyvtár és múzeum, Tokaj). Az utolsó napon a DebrecenNagyerdő templombeli közös istentiszteletet követően Budapesten került sor az evangélikus könyvtár, levéltár és múzeum megtekintésére, valamint a Ráday Gyűjtemény budapesti központjának meglátogatására. A konferencia-értesítőben közölt reakciók, újságcikkek és beszámolók alapján egyértelműen nagyon sikeresen zárult ez az összejövetel, mely méltó választ adott a legigényesebb elvárásoknak is. A francia nyelvű értesítő megtekinthető az Evangélikus Könyvtár olvasótermében. Harmati Béla László Jegyzet 1. A sorban ez a XIV. konferencia, a kilencedik külföldi rendezvény és az első kelet-európai találkozó. Mit jelent evangélikus kereszténynek lenni? Remélem, hogy ez a kérdés a többség számára költői, mégis a 2000. év, a szentév és a millenniumi ünnepségek követelik tőlünk a választ. Változó világunk, átmenetinek tartott korszakunk az ezredforduló és a wittenbergi reformáció közel ötszáz éves története - függetlenül attól, hogy akarjuk vagy sem -, középpontba állítja a tudatos, elkötelezett keresztény élet kérdését. „Mit jelent evangélikusnak, vagy más névvel 'lutheránusnak' lenni?" - teszi fel a kérdést Eric W. Gritsch „Lutheranizmus" című, Böröcz Enikő fordításában most magyarul is megjelent könyvében úgy, hogy ezt a kérdést egyáltalán tekinti költőinek, mert így folytatja: „A legtöbb lutheránus azonban zavarban van történelmi gyökereit, hitelvi állításait és erkölcsi útmutatásait illetően." (9. o.) Örülhetünk tehát, hogy a Magyarországi Luther Szövetség a „Magyar Luther könyvek" sorozatában hetedik kötetként ezt a művet kiadta. Segítségünkre lehet a jubileumi év során evangélikus keresztény létünk végiggondolásában, hiszen a szerző éppen ehhez szánta „iránytűnek" munkáját, ahogy ez az alcímből is kiderül: „Bevezetés az evangélikusság történetébe és tanításába". Ha pedig ez az eszmélődés nem nosztalgiázgatáshoz vezet bennünket, hanem segít előre tekinteni az új évszázad, az új évezred feladatai felé, ahogy ezt Jézus Krisztus missziói parancsában (Mt 28,18.kk.) szívünkre helyezi és lelkünkre köti, akkor Gritsch professzor már azzal is segítségünkre van, ahogy az evangélikusok küldetését kijelöli a világkereszténység történetében és közösségében: „A lutheranizmus az egyetemes egyházon belüli reformmozgalom volt, amelyet az a szándék vezetett, hogy a figyelmet újból a keresztyén hit lényegére irányítsa. (...) Ebben az értelemben a lutheranizmus az egyszínűség helyett arra az egységre törekszik, amely a kiengesztelődött különbségben valósul meg" (7. o.). így nemcsak evangélikus keresztény eszmélésünkhöz nyújt segítséget, hanem a korunk divatjához idomuló, egyoldalúan kiemelt ökumenizmus helyett harmóniát teremt a világtörténelem útján vándorló kereszténység szükségszerűen jelentkező confessionális és ökumenikus jellege között. A bevezetésben a szerző röviden említi a „lutheránus" megjelölés kialakulását, ahogy ez a kezdeti hitviták tüzében felvillant, először 1519-ben, az akkori katolikus ellenfél szóhasználatában (9. o., v. ö. 137. o.). A későbbiekben igyekszik támpontot nyújtani ahhoz, hogy akkor mégis miért éppen „evangélikus" (137. o.), amikor napjainkban akarják ezt a fogalmat egyszerűen beolvasztani az „evangelical" és „evangéliumi" kifejezésekbe, viszont maga a mű - különösen magyar fordításban - a szinonimaként használt „lutheránus" és „evangélikus" szavak tartalmát fejti ki úgy, hogy azokat mindenki, elsősorban ma élő evangélikusok, a maguk és mások számára értelmezhessék a kor kihívásai, történelmi folyamatai, társadalmi kérdései, kavargó vallási és szellemi áramlatai közepette (9. o.). A könyv tíz fejezete két nagy egységre tagolódik. Az első főrész (Örökség, 11-102. o.) az evangélikus egyház történetét mutatja be Luther Márton életétől az LVSZ munkálkodásáig, egészen a világszövetség 1990-ben, Curitibában (Brazília) tartott világgyűléséig. A rövid történeti áttekintéshez az útmutatást éppen a reformáció gondolata adja: „az egyház 'mindig megújulásra szorul' (ecclesia