Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 6 (2000) 3-4. sz.

Figyelő - Rőzse István: Mit jelent evangélikus kereszténynek lenni?

semper reformanda)" (35. o.). A reformátor életén keresztül elsősorban az állandó megújulás forrását tárja fel abban, hogy újra felfedezte, amit sokáig nem vettek figyelembe: „az ember hit által békül meg Istennel, erkölcsi erőfeszítések helyett. (...) és ennek a hitnek tárgya Jézus Krisztus". Továbbá az egyház tanítása akkor helyes, ha az „Krisztusra mutat, mint kívülről jövő erőre." (15. o.) Luther Pál apostoltól vette át, hogy tanítását a megfeszített és feltámadott Jézus Krisztusra összpontosítsa (Hab. 2,4 Rm 1,17. Gal 4,4-6). Ezért nagyon helyesen emeli ki Gritsch professzor, hogy Luther szándéka az egyház megreformálása s nem új felekezet létrehozása. Viszont a reformáció második szakasza éppen azt mutatja meg, hogy a 16. században az egyház megújulása helyett új egyháztest formálódott, amelynek hitvallásait az 1580-ban összeállított Konkordia Könyv tartalmazta. Ettől kezdve beszélhetünk tulajdonképpeni evangélikus egyháztörténetről, különálló, új, keresztény felekezetről. Ettől kezdve a könyv magára az evangélikus egyházra alkalmazza a reformáció szükségességének reformátori mércéjét, hitvallásainak segítségével: „mi lett a sorsa a Konkordia Könyvben összefoglalt eredeti evangélikus hitelvi állításoknak." (9. o.) A történelmi folyamat további tagolását indokolják a világtörténelmi folyamatok: humanizmus, ellenreformáció, vallásháborúk, felvilágosodás, forradalmak, ipari forradalom, a 19. és 20. század, de ennél is fontosabbak azok az egyházon belüli folyamatok, amelyeket a Krisztus-központú hit alakított ki és az evangélikus egyháztörténet egy-egy korszakát határozták meg. így az ortodoxia és pietizmus, szinkretizmus és racionalizmus, bel- és külmisszió, evangélizáció és ébredési mozgalmak, gyakorlati kereszténység és ökumené folyamatai, valamint a hitvalló egyházi mozgalmak. Külön érdeme, hogy nagyon plasztikusan mutatja be a filozófiai hatásokat, mindenki számára hasznos áttekintést nyújt a 19. században jelentkező teológiai irányzatokról és máig tartó hatásukról. Talán eddig ilyen röviden, mégis megfelelő részletességgel és világos áttekintéssel nem mutatták be a miszszión keresztül megalakult és az új világban, főleg az USA-ban létrejött evangélikus egyházat. A történeti összefoglalást a hatodik, „A világlutheranizmus" című fejezet zárja. A könyv második főrésze („Kihívás", 103-147. o.) az evangélikus egyház tanításának összefoglaló ismertetése, ami egyben a négy utolsó fejezet. A hetedik fejezet tartalmazza „Az Istenről szóló helyes beszédet", amely nem lehet más, mint Krisztus-központú (105. o.), és mint ilyen „biblikus Isten-beszéd", alapja pedig „az elrejtőzködő és magát kinyilatkoztató Isten titka" (115. o.). Különbséget tesz a törvény és evangélium közt (109-112. o.). Az „Embert Isten előtt a Jézus Krisztusba vetett hit teszi igazzá", v. ö. Rm 3,28. 4,25. és 10,17. (113. o.). A nyolcadik fejezet a földi életet mutatja be keresztény szemmel. A történelem Isten „álarca" (116. o.). A keresztény ember, aki egyszerre igaz és bűnös („simul Justus et peccator", 117. o.), Isten kormányzása alatt él, mégpedig két birodalomban: „a törvényben, amely rendet követel, és az evangéliumban, amely új teremtést ígér" (118. o.). A Szentléleknek állandóan kell bennünk munkálkodnia az ige által, naponként adva bűnbocsánatot. „Az egyház ismertetőjelei között ott van a szenvedés, csakúgy, mint az istentisztelet, a szolgálat, és a szeretet." (118. o.) Az egyház küldetése az evangélium hirdetése, ez minden keresztény feladata (124-126. o.). A kilencedik fejezet a küldetésre való felkészítésről szól az istentisztelet, a nevelés és etika vonatkozásában. Az utolsó fejezet az egyház láthatatlan egységéről szól a tiszta igében és a szentségek helyes kiszolgáltatásában, hitük megvallásában és az emberi rendelések különbözőségében. A könyvet minden evangélikus kereszténynek ajánlhatom tájékozódáshoz és eszmélődéshez. De ajánlhatom mindenkinek, aki az evangélikus kereszténységről átfogó és megbízható képet akar alkotni magának. Azok számára, akik részletesebben akarnak a témával foglalkozni, nagy segítség lehet a kötetben található szakirodalmi jegyzék (156-169. o.). A könyv az egyház, illetve gyülekezet építéséhez gyakorlati útmutatást is ad (133. o.), végiggondolása nagyon gyümölcsöző lehet, ajánlom tehát az evangélikus presbitereknek és zsinati tagoknak áttanulmányozásra, beleértve a lelkészeket és teológusokat is. Tartalmát ifjúsági és gyülekezeti bibliaórák akár tematikusán is feldolgozhatják szeptembertől szentháromságünnepig (2001. június 10-ig). 1957-ben kezdték meg az evangélikus hitvallások magyar nyelvű kiadását (a Konkordia Könyv formájában) és megjelent eddig két kötet. Még mindig bizonytalan a kiadások folytatása. Gritsch professzor könyvében rövid bevezetés olvasható az evangélikus hitvallásokba (151-155. o.). Ha csak az utolsó évtizedet tekintjük át, kiderül, hogy egyetlen átfogó munka sem jelent meg magyarul az evangélikus egyház történetéről. Még ha rövid összefoglalásnak is szánta jelen munkáját a szerző, hézagpótló történeti munkának tekinthetjük. Valamivel jobb a helyzet az evangélikus tanítás ismertetése területén. Az elmúlt év-