Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 6 (2000) 3-4. sz.

Rokon irodalmakból - Halikarnas Balikgisi: A menny hajója (Mányoki János)

HALIKARNAS BALIKQISI A menny hajója Halikarnas Balikgisi (ejtsd: Halikarnasz Balikcsiszi) eredeti nevén Cevat Sakir Kabaagacli (Isztambul 1886 - Izmir 1973) az újtörök próza jelentős mestere. 1924ben három év várfogságra ítélték egy rövid írása miatt, amely egy katonaszökevény kivégzéséről szólt. A büntetést Bodrumban kellett letöltenie. (Bodrum ókori neve Halükarnasszosz: itt született Hérodotosz és itt állt az ókor egyik világcsodája, a Mauszóleion. Jelenleg egy nagyszabású középkori emlék uralja a városkát: a johannita lovagok egykori vára. Ebben raboskodott az író.) A sanyarú viszonyok ellenére annyira megszerette a vidéket - a Rodosszal szembeni gyönyörű partszakaszt -, hogy nem tért vissza Isztambulba. Két évtizeden át a bodrumi kisemberek életét élte. 1947-ben Izmirbe költözött, ott is halt meg. Művei - főként novellák - az Egei-tenger és a keleti Földközi-tenger világában játszódnak. Nagy szeretettel írta meg a tájat, a népet, a hiedelmeket, az ősi legendákat. Török irodalomtörténészek kiemelik költői szépségű mondatait, amelyek nagy erővel jelenítik meg a tenger világát. A menny hajójáról írt elbeszélése - irodalmi értékén és emberi tartalmán túl néprajzi-vallástörténeti szempontból is tanulságos: a burjánzó túlvilág-elképzelések szép példája. Ezért is választottuk ki folyóiratunk számára. *** A gangava

1 - szivacsgyűjtő hajó - a Bozburun felé kanyarodott. Az égboltozat merő csillagfény volt. A legénység csoportba gyűlt a fedélzeten. Közöttük volt Bolond Memis, aki néhány évvel ezelőtt veszítette el az eszét. Anatólia egyik partmenti falujában lakott. Amikor egy távoli útjáról visszatért, még láthatta feleségének és négy gyermekének agyonzúzott holttestét - földrengés végzett velük a megelőző éjszakán. A férfi megzavarodott. Két héttel ezelőtt a szivacsgyűjtők ismét a tengerre indultak. A szegény bolond könyörögni kezdett: vigyetek el engem is! Végül megszánták: no, csak gyere! Memis most éppen a menny hajójáról mesélt az összegyűlt matrózoknak. - A meghalt hajósok nem kerülnek ugyan a pokolba, de a mennybe sem kerülnek, mert a mennyben nincsen tenger, csak szárazföld. Tubafa ugyan van, de annak a deszkájából csinálj bármilyen csónakot: a sodró tenger nélkül mit érsz vele? - Igen sokan vannak, akik navigálás közben az árbocról a fedélzetre zuhannak, vagy belefulladnak a tengerbe. A Jóisten külön hajót csináltatott nekik: ez a menny hajója. Hiszen a tenger nélküli mennyországgal mit kezdjen egy tengerész? Őneki az pokol lenne. - Mikor a hajósok meghalnak, a sebük egyszeriben eltűnik. Akinek a feje, vagy a lába szétzúzódott, a menny hajójában újra sértetlen lesz. Aztán mindegyik úgy megfiatalodik, mintha csak a huszadik évében járna. Van közöttük Geliboluból, Izmirből származó régi hajós, de leginkább algíri kalózok fordulnak elő. Fiatal legé-