Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 6 (2000) 3-4. sz.
Rokon irodalmakból - Észt versek (H. Labore Júlia)
UKU MASING SÖTÉTEDIK A SZÉL Sötétedik a szél és egyre sötétebb az út, amely kanyarogva fut mögöttem, de nem bánja szívem, nem nyugtalanít, hogy valami elmarad, elvész belőlem. Egyedül is megy el, aki egyedül jött, nem viszi magamagát, mert botladozó léptei fölött már szemébe villan a tündöklő csillagvilág. Sötétedik a szél és egyre sötétebb az út, de a szívben a béke éneke zeng, csak egy lépés még, és a szívben a vágy szétfut, és a vér lüktetésén is túláradva remeg. H. Labore Júlia A HATÁROK FELÉ IGYEKEZVE Egy kis békesség még előttünk van, s egyetlen remény nevetése száll az alkony hegyei közt vigasztalón: az emberi gondolat korlátainak ostobasága és önnön balgaságom rég elmerült hajó deszkaszála, melyen szigetre vethet engem a szélvész! Megérteni, azaz ismerni valami rendeltetését, nem az okát tudni csak az tudhatja valami rendeltetését, aki alkotta: a csillagok Teremtője. Kérdéseink mind életünk ürességéből sorjáznak, gondolataink bogáncsként tapadnak belénk, innen vannak tévedéseink, melyektől nem szabadulhatunk. Tudunk valamit, megértünk valamit, okokat és célokat találunk, s ily módon embernek tudjuk magunkat, van életünk, van halálunk, de mik vagyunk mi magunk? Mért vagyunk olyan gyarló fél-emberek, hogy mindenkitől csak azt akarjuk, amit önmagunktól?
