Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 6 (2000) 1-2. sz.
A gondolat vándorútján - Béres Tamás: A vallási virtuozitás romantikus alapokmánya Néhány háttérgondolat Schleiermacher ifjúkori művénekeszmetörténeti helyéhez
54 A GONDOLAT VÁNDORÚTJÁN BÉRES TAMÁS A vallási virtuozitás romantikus alapokmánya Néhány háttérgondolat Schleiermacher ifjúkori művének eszmetörténeti helyéhez Hozott-e, hoz-e századfordulónk - 1800-hoz és 1900-hoz hasonlóan - nagyívű új teológiai korszakot kijelölő műveket, még nem tudhatjuk. Csupán keresgélhetünk korunk teológiai irodalmában, hogy Schleiermacher 1799-es Uber die Religion. Reden an die Gebildeten unter ihren Verächtern-je (Beszédek a vallásról annak művelt árulóihoz) 1 és Harnack 1900-as Wesen des Christentum-a (A kereszténység lényege) után nem született, nem születik-e meg valahol az új évszázad hasonló hatású munkája. Mivel e két művet a keletkezésük között eltelt csaknem pontosan egy évszázadnyi időn kívül tartalmi szálak is összefűzik, - továbbjátszva a tendenciózus gondolattal - legalább egyik lehetőségként az várható, hogy az új nagy mű a vallás és a kereszténység lényege után a konfesszionális közösség(ek) lényegi megfogalmazására törekszik majd. Hogy az évszázadok múlása ugyanakkor mennyire nem jelenti az említett művek végleges érvényvesztését, az - a teológiai irodalomban általában véve is talán legjobban - Schleiermacher művein mérhető le, akinek életművével kapcsolatban mostanában reneszánszról beszélhetünk. Bár F. D. E. Schleiermacher (1768-1834) életművét a teológia mellett legalább is részben magáénak tekinti a filozófia, az irodalomtudomány, a lélektan és a pedagógia, részletes életrajzával kutatói mégis mindmáig adósak. Az első igazán jelentős vállalkozás ez irányban Dilthey-é (1870) 2 , aki mint avatott hermeneuta, egyben Schleiermacher kései tanítványa felismerte és nagyszabású művében meg is mutatta, hogy mestere - különösen ifjúkori műveiből megismerhető - gondolati inspiráltsága és szavait átjáró személyes impulzivitása nagyrészt közvetlen szellemi környezete által kínált társadalmi lehetőségeiben gyökerezik. Dilthey így nem csupán a korai német romantika általános hatása vagy a hagyományos herrnhuti lelkiségű közösségben leélt ifjúkori évek élményei felől kívánta megérteni Schleiermachert, hanem az életmű kialakulása szempontjából nagy jelentőséget tulajdonít annak a kiváltságos folyamatnak is, ahogy a berlini Charité fiatal lelkipásztora a nagypolgári szellemi élet főszereplőjévé vált. így kapcsolódik össze Schleiermacher élettörténete és életműve abban az organikus egység átélését és kifejezését céljául tűző óriási erejű és mind a mai napig ható európai eszmeáramlatban, amelynek részese, ugyanakkor kitörölhetetlen alakítója lett. Ha a romantika - mert erről van szó - eszmetörténeti helyét keressük, mindenek előtt a felvilágosodásról kell szólnunk néhány szót. Az a romantikáról alkotott általános vélekedés, amely szerint ez nem más, mint a felvilágosodás túlzó és egyoldalú racionalitására válaszoló, irracionalitásba hajló kitörés az egyéni szabadság alapját jelentő lelki tapasztalat felé, legalább annyira helytelen, mint amennyire igaz. A felvilágosodás ugyanannak a reneszánszban önmagára ébredő embernek a szabadságvágyát akarja érvényre juttatni, mint a romantika, valójában csak módszertani eltéréssel, azzal, hogy ehhez más eszközt használ. Ahogy Kant írja felvilágosodásról szóló könyve aforizmatikus kezdősoraiban: „A felvilágosodás az ember kilábalása maga okozta kiskorúságából. Kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék: ... Sapere aude! merj a magad értelmé-
