Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 6 (2000) 1-2. sz.
Katolikusok és protestánsok - Pamer Nóra: Szent István felajánlása és a Regnum Marianum
14 KATOLIKUSOK ÉS PROTESTÁNSOK PAMER NÓRA Szent István felajánlása és a Regnum Marianum A római katolikus szakrális hagyomány szerint hazánk Mária országa, amelyet még Szent István királyunk ajánlott a Boldogságos Szűzanya oltalmába. Ki ne ismerné e felajánlást ábrázoló oltárképeket, amelyek oly gyakran láthatók a hazai római katolikus templomokban, különösen abban az esetben, ha magát a templomot is Szent István tiszteletére szentelték. Az ábrázolások értelmezéséhez nem kell különösebb ikonográfiái szakismeret: a térdelő király országa szimbólumát, a koronát - a magasban látomásként megjelenő - Szűz Mária felé nyújtja. Természetesen barokk kompozíciókról van szó. „Szent István legendájának ez az új, mondjuk kiegészítő ábrázolása a legnagyobb mértékben a kor szellemét tükrözi vissza. Nem véletlen szüleménye, hanem egy lassú, tudatos fejlődés eredménye, a magyar, helyesebben a magyar jezsuita szellem ruganyosságának bizonyítéka. Szorosan összefügg azzal a 17. század eleje óta mutatkozó törekvéssel, hogy Szent István ünnepét az egész világra kiterjesszék, hogy az ellenreformáció e leghathatósabb eszközeinek egyike, a Regnum Marianum új gondolata az egész országgal és világgal elfogadtassák. ...Hogy a magyar királyi főkegyúri jog érvényre jusson, és az apostoli királyi cím újrafelvétele Rómától engedélyeztessék. Ezeket a célokat szolgálta Révay Péter könyve a koronáról 1612-ben, és ezt a Szilveszter-bulla hamisítása 1627-ben ... és még sok egyéb intézkedés," - írja Hoffman Edith 1944-ben „A felajánlás a Szent István ábrázolásokon" című cikkében. 1 E kiváló művészettörténész a felajánlás ábrázolásának kialakulását kutatva, a felajánlásnak szövegben rögzített gyökereit kereste és ezért áttanulmányozta Szent István legrégebbi életrajzát az úgynevezett Nagy Legendát. Meglepetten kellett azonban megállapítania, hogy a felajánlás tenyéré, - mint önálló aktusra - egyértelmű adat nem található e legendában. A szöveg idevágó része így hangzik: „szünet nélkül való imában magát és birodalmát ünnepélyes fogadalommal és áldozatként az örökszűzességű istenanya, Mária oltalma alá helyezte ..." Ezután a cikk írója a valamivel későbbi, de irodalmilag igényesebb Kis Legendát olvasta el, de az a felajánlást meg sem említi. Végül pedig a Könyves Kálmán idejében írott, Hartvik püspök tollából származó legendát nézte át. Ez az írás - illetve „szerkesztmény", ahogy filológusaink nevezik - azon kívül, hogy sok részt szórói-szóra átvett a Nagy Legenda szövegéből, a felajánlás szavait a halottas ágyán a Mennyek királynőjéhez forduló és végrendelkező király szájába adja. Annak ellenére, hogy István király szentté avatása után kultusza a nép körében gyorsan terjedt, a középkori magyar művészetben (falképeken, szobrokon, illetve domborműveken) a felajánlás megjelenítését nem találjuk. 2 Még a Képes Krónika sem él e hálás téma ábrázolásának lehetőségével és szövegében is hiába keresünk utalást rá. 3 Az idézett Hoffman-cikkben az a megállapítás, miszerint a 17. századi jezsuiták törekvése az volt, „hogy Szent István ünnepét az egész világra kiterjesszék" - úgy hisszük, ugyancsak magyarázatra szorul, ami egy kis történeti visszapillantást igényel.
