Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 3-4. sz.

Múltunk újraértékelése - Szénásy Sándor: Ravasz László, az értelmiség egyik igehirdetője

szava: Hol van testvéred, Ábel? Vitézkedő, élettől duzzadó, hatalomban mámoros Káinok, hol vannak testvéreitek, a halvány, szomorú Ábelek? A békásmegyeri téglagyárban? Az auschwitzi Vernichtungslagerekben? A gettók tömegsírjaiban? Hol van a sok millió Ábel? Feldúlt csatamezőkön, temetetlenül hevernek összeomlott városok kőtörmelékei alatt... Budapest népe, hol van a te fővárosod? Európai műveltség, hol vannak templomaid, múzeumaid, boldog, békés hajlékaid? Ember, hová lett rólad az Isten képe?... Az ember sátánfog-vetemény, (Nincsen remény, nincsen remény! /Vörösmarty M./)

29 - Vagy itt van előttünk egy egészen más hangvételű, a teremtés értelméről és céljáról szóló prédikáció utolsó mondata: „A Földről indultam el, mint egy marék por, s szálló csillagként megérkezem az egek egébe. "

30 Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy Ravasz Lászlóban nem volt semmi póz, fölényesség, hatásvadászat, önreklám. „Itt az első sorban a húszas években sokáig ült egy béna, félvak ember. Szörnyű szenvedéseken ment át az első világháborúban, s ez megzavarta az idegzetét is. O szokta mondani, hogy mikor megjelenek itt a szószéken, a hátam mögött belép Jézus, és ő látja, hogy súg nekem. Néha eltakarom, s ő nem látja Jézust, s ilyenkor érzi, hogy nem súg nekem. O, Kálvin téri, debreceni és százezer más evangéliumi szószék! Hány ember tekintete elől takarta el az igehirdető Jézust, s nem mondta azt, amit O sugallt!" 31 Alázatára jellemző, hogy amikor megtudta: a hatalom, ígérete ellenére, a Kálvin téri lelkészi állásból is távozásra készteti, „Az elválasztott gyermek" (Zsolt. 131) címmel prédikált,

32 az utolsó lehetőséget pedig evangélizációra használta föl.

33 Méltán mondotta Czeglédy Sándor idézett köszöntőjében: „Aki valaha őt prédikálni hallotta, soha el nem felejtheti. Numen adest! - érzi szent borzongassad a laikus; az Isten Lelke szól, ezt érezzük szavaiban mindnyájan." Modernsége E címszó alatt nem a modernkedést kell értenünk, azaz a divattal, technikai fejlődéssel, politikai áramlatokkal „lépést tartó" szónokot, hanem az Isten üzenetét a jelen kihívásaira megkereső és tolmácsoló prófétát. Azaz: nem légüres térben hangzott igei mondanivalója. A kairosz mindig szóra késztette. Jól látja Vígh Árpád, hogy az alkalomra Ravasz előtt egyetlen retorika sem hívta fel a figyelmet, pedig „alkalom nélkül nincs szónoklás".

34 Viszont „a politikai küzdőtér homokjától mindig és tudatosan távol tartotta magát, - mondja Bartók György - de a nagy politikának, az embervezetés nagy mesterségének problémáihoz gyakorta szólott hozzá.

35 Használta az igazság jobb és bal felől való fegyvereit. Ez természetesen nem tetszett mindenkinek. Amikor Victor János Ravasz László 25 évét jellemzi, „ritka ajándéknak mondja, „amilyenben nem minden nemzedékben részesül egyházi életünk, akár külső arányait, akár belső gazdagságát nézzük." Hozzáfűzi: „Vannak emberek, akik ennek az időszaknak az ódiumát ráborítják az ő munkásságára is". De megvallja, hogy Ravasz László késve érkezett ahhoz, hogy megmenekedjünk a katasztrófától, de éppen idejében, hogy már a katasztrófa előtt lerakódjanak a lelki újjáépítés alapjai.

36 Szépen méltatja Vígh Árpád is: „Etikussága mindvégig távol tartotta a fasiszta ideológiától, és az azt kiszolgáló retorikusoktól, s nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy éppen a harmincas években húzta alá legnagyobb nyomatékkal a demagógia és az igazi szónoklat különbségét."

37 (Bár a diktatúra éveiben terjedelmes munkák igyekeztek Ravasz Lászlót befeketíteni.)

38 Találóan írja a püspök a korról: „Ellentmondások és válságok századában, világnézetek pergőtüzében egy ország érdeklődése és kritikája mellett majdnem 50 esztendeig" kellett állanom.

39 Ha az ember a „hazáját keresztyén országnak tartotta, azon vette észre magát, hogy főpapok a fegyvertársai; ha a történelmi Magyarország ezeréves kincseit őrizte, grófok, dzsentrik szorongatták a kezét; ha felemelte szavát a klerikalizmus és re-