Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 3-4. sz.
Múltunk újraértékelése - Szénásy Sándor: Ravasz László, az értelmiség egyik igehirdetője
akció ellen, a radikálisok és szélső-kálvinisták oldaláról adtak dörgő visszhangot." A „keskeny út" keresése jellemzi a püspök Anschluss utáni célkitűzését: „Úgy menni együtt, hogy el ne tűnjünk; úgy barátkozni, hogy bele ne haljunk; úgy őrizni meg gazdasági, erkölcsi és szellemi függetlenségünket, hogy a szövetségesből ellenfél ne váljék." 40 Az „út" keskenysége legszembetűnőbben a zsidó-kérdés idején mutatkozott meg, amikor is a püspököt az egyik oldal antiszemitának, a másik „csirkefogó zsidóbérencnek" titulálta. 41 Ismeretes, hogyan vezette a tiltakozást a zsidóüldözések ellen („csak Révész Imre, Győry Elemér, Kapi Béla tartott ki végig velem" írja. 42 ) Még 1944. december 1-én is tiltakozólevelet ír Szálasinak: „Isten íratlan és írott törvényei, az igazságosság és a nemzet igazi érdekei alapján az utolsó pillanatban is tiltakozom a bánásmód ellen!" 43 Az összeomlás után az első hang a bűnbánaté. 1945. február 12-én - Budán még folynak a harcok -, prédikál először a püspök a Gal 6,7 alapján: „Ki mit vet, azt aratja is!" Milyen hű helyzetképet fest: „Csak három-négy heti vakondokélet a fás- és szenespincék mélyén, s Budapest leggondozottabb férfiai és legkényesebb asszonyai úgy kerülnek elő, mintha egész életükben éjjeli menedékhelyek lakói lettek volna... A méltóságos úr havat hány, a kegyelmes asszony döglött lovat szeletel, a vezérigazgató, ki estélyein több száz embert látott vendégül, ma kölcsönkenyérből lakik jól, s aki Párizsból frissítette fel ruhatárát, már hetek óta nem váltott inget." 44 Nemsokára „Jeremiás a küszöbön" címmel (7,1-7) „A vallás magánügy" szólamot elemzi. Megállapítja, hogy arra használják a tételt, hogy az egyház vonuljon vissza a politikától. E gondolatsor végén „megjelenik az a gondolat, hogy a vallás a közélet szempontjából nemcsak értéktelen, hanem egyenesen káros. Ennélfogva a közösségnek az a kötelessége, hogy kiküszöbölje, ha kell, erőszak alkalmazásával is. Ezzel azonban elismerték, hogy a vallás olyan közügy, amellyel a közösségnek számolnia kell." 45 Az ifjúság példaképének Dánielt állítja. „Azt hiszem, a magyar ifjú sem fél, hiába csattogtatják a fogukat akár a műoroszlánok, akár a valódiak." 46 Sajnálatosnak tartotta, hogy pár egyházi ember is érvet szállított a vallásoktatás fakultatívvá tételéhez: lám, több nyugati államban is fakultatív. A püspök rámutat: egy keresztyén légkörű demokráciában elképzelhető, ám nálunk a keresztyén szellemiség lassú felszámolása indult meg. Utal Krisztus szavára: „Engedjétek hozzám a gyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem." Ha akkor az anyákat „néhány túl bölcs tanítvány feltartóztatja, és elkezdi magyarázni, hogy nem kötelesek gyermekeiket Jézushoz vinni: egészen bizonyos, nem dicsérte volna meg az Úr őket, hogy milyen jeles nyugat-európai demokraták. 47 1949. október 31-én „A szétosztott Lélek" címmel prédikált a püspök (4Mózes 11,23-29). Ebben azt állapítja meg: „Onnan van minden nyomorúságunk, hogy az anyag elnyelte a lelket. Hús kell az embereknek, nem manna. Egy anyagelvű kapitalizmus egy anyagelvű szocializmussal küzd halálos birkózásban, s közben megfeledkeznek arról, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Isten minden Igéjével." 48 Modern volt Ravasz László abban az értelemben is, hogy kezdettől fogva a vallási türelem, sőt felekezetek és vallások együttműködésének, az ökumenizmusnak híve volt. Nem csoda, hiszen a tolerancia klasszikus földjéről, Erdélyből érkezett. Vallotta: „Nagy-Magyarország belepusztult a nemzetiségi kérdésbe; csonka-Magyarország belepusztul abba, ha az egyházak spirituális nemzetiségek lesznek." 49 A római egyházzal való kapcsolat meghiúsult Serédi Jusztinián hercegprímás merevségén. Utódjával, a Mindszenty Józsefiéi kialakuló közös platform megvalósulását meggátolta a diktatúra. 50 Az evangélikus egyházzal való közös sorsról és közös feladatainkról sok-sok helyt olvashatunk. De megállapítja: „Sértő dolog, ha a református az evangélikusban csak a kryptokálvinistát becsüli, és az evangélikus a reformátusban a semilutheránust. 51 Sok mindenük nem közös - mondja -, „de közös a sorsuk, az eszményük és a lelkük." Méltán volt a püspök tiszteletbeli doktora az Evangélikus Hittudományi Karnak is.
