Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 3-4. sz.

Mai jelenségek - Kiss Miklós: Várakozásaink az ezredfordulón

a személyi, sem az anyagi feltételek nem voltak még adottak. Egyre-másra kaptuk vissza iskoláinkat, megindulhatott a tábori lelkészi szolgálat, új törvénykönyvet alkotott zsinatunk, hosszú vajúdás után pedig döntés született arról, hogy az eddigi két kerület mellett megszervezésre kerül a harmadik, a Nyugati Egyházkerület is. Az új évezred kapujához érve azt hiszem, leszögezhető, hogy az igazán drámai, alapvető változásokat magával hozó időszak, ami oly sok megrázkódtatással járt, lezárult. A társadalom hangulatát felkorbácsoló eredeti tőkefelhalmozás sokszor viszszataszító folyamata befejezéséhez közeledik. Egyházunkban próbára bocsátás előtt áll az új egyház szervezeti modell. Ezért remélhető, hogy a következő időszak már nyugodtabb légkört hozó, kiegyensúlyozottabb időszak lesz, ahol talán már építkezni is lehet. 2. Higgadtabb hangvételű vitákat és indulatmentesebb emberi kapcsolatokat A mögöttünk hagyott nyugtalan évtized alaposan felkavarta a késő Kádár-korszak posványos állóvizében szocializálódott emberek életét is. Addig biztonságban tudták életüket, az állam gondoskodott róluk, megmondta, mit és hogyan kell tenni, viszonylagos jólétet tudtak maguknak és családjuknak teremteni. A rendszerváltozás azonban ezt a látszólagos idilli jólétet alapjaiban dúlta fel, és hihetetlen emberi indulatokat gerjesztett. A nómenklatúra emberei elveszítették kiváltságaikat, amelyekhez korábban már hozzászokhattak és élvezhették. Akik addig sok esetben élet-halál urai voltak a maguk területén, azok hirtelen partvonalon kívül találták magukat. Sőt, a beígért „tavaszi nagytakarítás" idején még félelmeik is voltak. Igaz, csak addig, amíg világossá nem vált, hogy a nagytakarításból nem lesz semmi. A politikai változás szükségszerűen érdekek sérülésével járt együtt. Ki mond le harc nélkül az így vagy úgy szerzett előjogokról, kiváltságokról? Ezért az első, bizonytalankodó és kiváró időszak után támadásba lendültek azok, akik elveszítették addigi erős befolyásukat és hatalmukat. Eldurvult a viták hangneme, sok esetben még párbeszédről sem lehetett beszélni. Sértések, sárdobálás, becsületsértő vádak és csúsztatások hangzottak el nagy nyilvánosság előtt anélkül, hogy azoknak bármiféle következményük lett volna. Különösen kirívóak és felháborítóak voltak azok az esetek, amikor az Ország Házában ülő képviselők szájából hangzottak rágalmak, jól tudván azt, hogy a mentelmi jog megfelelő védelmet nyújt. Ennek legutóbbi elszomorító példája az SZDSZ sajtótájékoztató-sorozata, az úgynevezett FIDESZ-hez közeli cégek Postabanki juttatásairól. Sajnos a magyarországi médiumok nagyban felelősek voltak ezért az eldurvult hangnemért, mert sok esetben éppen ők adtak nagy nyilvánosságot az ilyen véleményeknek. A liberális, véleményformáló médiaértelmiség a mai napig nem tudta elfogadni és megemészteni, hogy a rendszerváltozással távolabbra került a „húsosfazéktól", és befolyása csökkent. Nem véletlen, hogy hangja mindig akkor erősödött fel, amikor jobboldali, polgári kormány került hatalomra. Az Antall-kormány bukásában súlyos felelősség terheli őket. A Demokratikus Charta, & Nyilvánosság Klub, a Közakarat Egyesület és egyéb, a demokráciát féltő liberális tömörülések képviselői még az ország presztízsének rombolásától sem riadtak vissza, amikor hazugságokat terjesztettek az ország valódi helyzetét nem ismerő újságíróknak. Ebben még Göncz Árpád köztársasági elnök is részt vett, amikor a szélsőjobb megerősödésével riogatva segítséget kért a demokrácia megvédéséhez a nyugati közvéleménytől. Nemtelen és sok esetben útszéli hangnemben folyt az uszítás az első, demokratikusan megválasztott kormányunk ellen.