Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 3-4. sz.

Múltunk újraértékelése - Elhunyt Békés Gellért bencés, a magyar Ökumene egyik veteránja

Eltemették Békés Gellértet Békés Gellért bencés atya életének 85. esztendejében 1999. július 29-én váratlanul elhunyt. Temetése 1999. augusztus 9-én 14.30 órakor volt a Pannonhalmi Főapátságban. A gyászmisét Asztrik főapát úr vezette, majd a koporsónál Gyapay Dénes a tanítványok nevében, Hafenscher Károly ökumenikus munkatársként szólt. Rövid igehirdetése itt olvasható: Gyászistentisztelet t Békés Gellért OSB, Pannonhalma 1999. augusztus 9. Textus: Áldott legyen az Isten, aki megáldott minket a Krisztusban (Ef. 1,3) Ez az igevers a mottója a Krisztus-hívők 2000. évi ökumenikus imahetének. Ez év márciusában kaptuk Gellért atyával a megbízást a MRKPK és a MEÖt nevében, hogy készítsük el az imahét közös füzetét. Júliusban beadtuk nyomdakész állapotban a szöveget megbízóinknak. Ez volt utolsó közös munkák. - A jövő év januárjának vezérigéje foglalja most össze Békés Gellért, az ökumenizmus egyik magyar veteránjának szolgálatát. Ez a levél az egyház levele, apostoli körlevél az efezusiakhoz és általában a kisázsiai gyülekezetekhez. Mindkettőnk kedves újszövetségi irata. Tartalma: Isten Krisztus által megváltja a bűnbe esett világot és Benne, mint Főben új egységet teremt: az Egyházat. Az Egyház Krisztus titokzatos teste, nem societas perfecta, hanem Krisztus-test - írja a Biblia-fordító Gellért. Halálhíre vétele után újraolvastam az Efezusi levelet és úgy éreztem, valóban az O ökumenikus művének summája lehet. Békés Gellért a régi-új egyházfogalom hirdetője volt. „Nagy ez a titok, én Krisztusra és az egyházra vonatkoztatom" - írja Pál. A házasságot Krisztus és egyháza előképének tekinti. Itt szerepel a TITOK szó. Sacramentum hoc magnum est - ego autem dico de Christo et ecclesia. A görögben a sacramentum szó helyén a mysterion kifejezés áll. Békés Gellért az egyház titkát hirdette és benne a cselekvő Urat. Itt olvassuk a nagy könyörgő imádságot az egyházért, az igehirdető apostol evangélium-hirdetése közben egyszerre csak térdre ereszkedik az Atya előtt, hogy megismerjék olvasói Isten szeretetének szélességét és hosszúságát, mélységét és magasságát. Ez a belső ismeret meghalad minden emberi ismeretet, s az imádságban átélhető, hogy Krisztus lakozik szívünkben, otthon van egyházában. Könyörög, hogy Krisztusban ismerjék meg Krisztus teljességét (pléroma tu theu). Békés Gellért ilyen értelemben is imádkozó ember volt, az élő Isten előtt teologizált, minden közös munkánkat imádsággal kezdtük. Ebben a levélben olvasunk (4,13) az Egyház megosztott szolgálatairól, ezeket arányosan együtt kell végezni és benne a tanítói szolgálatról, azok munkájáról, akik kell, hogy Isten-szolgálatra neveljék a szenteket, felneveljék a következő nemzedéket. Békés Gellért ilyen értelemben volt ökumenikus keresztény nevelő. Az apostol érett keresztény ember volt, meglett ember, ahogy Gellért fordította, az a felnőtt, akit nem téveszt meg divatos emberi tanítás, ide-oda sodró álnokság szele. Gellért atya ilyen felnőtt emberként felnőttekké nevelte hallgatóit. Az egység embere volt, vallotta az apostollal: egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Isten, mindnyájunknak Atyja. Ezt az egységet ajándéknak és feladatnak tartotta. Kínosan ragaszkodott az EGY szóhoz, aminek többes számát nem ismerte. János 17-et így fordította: „Hogy mindnyájan EGY legyenek." Gellért atya az életszentség embere volt, magára öltötte az új embert, az apostol kifejezése szerint. Távol^állt a nyereségvágytól és „mindenféle ocsmányságtól", azt kereste, ami kedves az Úr előtt. Isten utánzója akart lenni. Imitatores dei, mimétái tu theu. Boldogan mondtuk egymásnak, kevés itt a követés, vagy kövessetek kifejezés, az apostol merészen Is-