Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 3-4. sz.

Múltunk újraértékelése - Elhunyt Békés Gellért bencés, a magyar Ökumene egyik veteránja

ten utánzójáról beszél. Együtt örültünk e megtalált közös kifejezésen. Magas mérce, a legmagasabb. Gellértben volt valami gyermekies. Egyik rendtársa így mondta. „Gyermeki naivitással jár-kél e világban". Igen, mert Isten gyermeke volt és az Isten-gyermekség állapotát nem lehet kinőni idős korban sem. A szegénységet fogadó szerzetes mérhetetlenül gazdag volt Isten-kincseiben. En Kriszto - a Krisztusban. Ez a misztikus kifejezés a kulcsa az apostolnál is több teológiai terminusának: az egységnek, a kharisznak, az agapénak, a szófiának, a kairosznak, a fósznak, az eirénének. Ugyanezek Gellért fő témái is. És a központ: en Kriszto. Először írásaiban találkoztam Gellért atyával. Tudtam a Stuttgarti Közös Nyilatkozatról, amit 1967-ben Vájta Vilmossal együtt szerkesztettek, miután már előzőleg kölcsönösen előadásra kérték egymást az Evangélikus Ifjúsági Konferencián és a Pax Romana alkalmán. Ez az irat a külföldön élő magyarok ökumenikus Magna Chartája. Személyesen először egy német kisvárosban találkoztam Vele, BorkenGemenben. Kerekasztal beszélgetés résztvevői voltunk. Azután itthon, Győrben, Pannonhalmán, Kecskeméten, Siófokon, Gyulán, Budapesten. Nyolcvan évesként köszönthettem én is Budavárban, emlékköteteiben az én cikkem is szerepelt. Legtöbbet olvasott könyvében: Keresztények egysége utópia? a velem folytatott párbeszédét közli. Utoljára a Vigilia pünkösdi számában írtunk közösen, az októberben aláírásra kerülő Justificatio-s dokumentumról. Ebben a keretben nem sorolhatom fel közös munkánk valamennyi állomását, csak nagy megbecsüléssel említem: elolvasta dokumentumainkat, az LVSZ - Vatikán Közös Bizottság könyveit és Nyilatkozatait. Bátran hangoztatta ellenvéleményét is, vállalta a Római Egyház specifikumait, de nem becsülte túl ezeket, ismerte a sorrendet, az igazságok hierarchiáját. Isten kimondhatatlan, érthetetlen szeretetének egyik jelét látom abban, hogy idős korunkban összekapcsolta életünket, munkánkat és barátságával meggazdagított. Benedictus Deus et páter domini nostri Jesu Christi qui benedixit nos in omni benedictione spiritali in caelestibus in Christo - ahogy 0 fordította az apostol hálaadó himnuszát szabadabban és olvasmányosabban: Áldott legyen az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki a mennyei világ minden lelki áldásával Krisztusban megáldott minket - Békés Gellért Atyán keresztül is. * Hosszú és gazdag élete a katolikus magyarság és a keresztény egyházak egységének szolgálatában telt. Pannonhalmán kezdte szerzeteséletét. A második világháborút követő évtizedekben Rómában élt, a Magyar Bencés Kongregáció prokurátora és külföldön élő tagjainak köztiszteletben álló elöljárója, több évig a Szent Anzelm Apátság perjele volt. A rendszerváltás után hazatérve a Pannonhalmi Területi Apátság általános helynöke lett. Tanított a római Szent Anzelm és Szent Gergely Egyetemen, majd a Pannonhalmi Szent Gellért Hittudományi Főiskolán és annak „Sophia" kihelyezett tagozatán, továbbá a Kalazantinum Piarista Hittudományi Főiskolán. Az elmúlt években létrejött Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolai Szövetség elnökévé választotta. A Katolikus Szemle főszerkesztője volt több, mint negyven éven át, több teológiai, főként az ökumené tárgykörében írott könyv és többszáz tanulmány szerzője. Nevét a katolikus magyarság leginkább az úgynevezett Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás egyik fordítójaként ismerte meg. Évtizedeken át a magyar Pax Romana Fórum lelkésze is volt. Számos elismerés és kitüntetés birtokosa, melyek közül az utóbbi években a Széchenyi-díjat vehette át. Magyar Kurír