Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 3-4. sz.

Múltunk újraértékelése - Boleratzky Lóránd: Evangélikus egyházjog II.

BOLERATZKY LÓRÁND Magyar Evangélikus Egyházjog II. rész Budapest, 1998. 576 1. Fenti szerző 1991-ben jelentette meg A Magyar Evangélikus Egyházjog alapjai és jogforrásai című munkáját, melyről dr. Tőrös László, a Református Zsinat jogtanácsosa írt részletes recensiót a Confessioban, ahol a II. kötet ismertetésére is sor került, s rövidített formáját az alábbiakban közöljük: A munka három fejezetben dolgozza fel a Magyar Evangélikus Egyházjog rendszerét. Az I. fejezetben - a múlt jogintézményeit is bemutatva - dolgozza fel a zsinat által megalkotott törvényekkel együtt. A II. fejezet, - amely a „külső egyházjog" összefoglaló címet viseli - foglalkozik az állam és az egyház történelmi összefüggéseivel, az egyházak ökumenikus kapcsolataival és szervezeteivel, a nemzetközi együttműködés szervezeteivel. A III. fejezetben pedig az egyházpolitika és egyházjog-politika kérdéseit teszi elméleti és gyakorlati szempontból alapos elemzés tárgyává - hozzákapcsolva ehhez az egyházak szerepének az egyesült Európában való méltatását és az államegyházjogi és egyházi törvények, valamint az európai jogalkotás összhangjának megteremtése szempontjából számításba vehető szempontokat. A mű befejező fejezete az egyházpolitika és egyházjog-politika címet viseli, és ebben az egyházjogi irodalomban szinte egyedülálló kísérletet tesz ezek öszszehasonlítására. Az új törvényeknél nyíltan feltárja az azokban felismerhető pozitívumokat és negatívumokat egyaránt. Ä legfőbb pozitívum az önkormányzat helyreállítása és a hatalmi ágak szétválasztása, negatívumának pedig a zsinat koncepciótlansága tekinthető. Sajnálatos a részletekbe menő túlzott mértékű szabályozás, az országos felügyelői intézmény eltörlése és a püspöki ciklikus szolgálati idő elvetése, amely a paritás elvének áttörését is jelenti az egyházkerületi felügyelő hat éves ciklusával szemben. A jelölési rendszer manipulációra ad lehetőséget. Az állam és az egyház kapcsolatával foglalkozó rész helyesen állapítja meg azt, hogy örökérvényű tételek nincsenek; egyedüli mérce az, hogy az államhatalom biztosítja-e a lelkiismereti és a vallásszabadságot. Az egyház nem kerékkötője az államnak, hanem segítőtársa. A normális kapcsolatoknak előfeltétele, hogy az állam jogállam legyen és az egyház világi hatalomra ne törekedjen. A recensor végezetül megállapítja, hogy „50 év óta nem jelent meg ilyen átfogó egyházjogi munka, amely széleskörű forrásanyagra és a múlt jogintézményeire támaszkodva a tárgykört teljesen feldolgozza. Á munka alkalmas lesz az egyházjogban elmélyülni kívánó egyetemi hallgatók és teológusok továbbképzésére. Ebből a szempontból be fogja tölteni szerepét a szerző által a múltban több helyen is hangsúlyozott követelménynek, - az egyetemeken és teológiai fakultásokon megvalósítandó egyházjogi oktatás keretében. A téma gazdagságánál fogva impulzust fog adni az egyházjog művelői körében szakdolgozatok és disszertációk megírásához." B.L. kritikusa alapján Megjelent a Valóságban