Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 3-4. sz.

Múltunk újraértékelése - 25 éve hunyt el Keken András - hatása mégma is érezhető

A Deák téri Gyülekezet felügyelője így emlékezik: Kedves dr. Kéken Andrásra emlékező Gyülekezet! Dr. Kéken Andrásról, egyházunk 25 éve elhunyt lelkészéről elhangzott két személyes emlékezés, a munkatársé és az egykori ifjúsági tagé. Nekem is, és a gyülekezetből még sokunknak vannak emlékeink, melyekkel illusztrálhatnánk, bővíthetnénk ezt a sort. Eszünkbe jutnak családi események, keresztelés, konfirmáció, házasságkötés, temetés, amikor a lelkész mondatai nem csak a szertartás formai részét képezték, hanem ma is az esemény meghatározó részeként emlékezünk rá. Gondolhatunk egy-egy prédikációra, amikor úgy éreztük, hogy ezt most nekem mondta az igehirdető. Ma is idézzük tartalmas és bölcs mondatait, melyeket magánjellegű beszélgetések során hallottunk tőle. Emlékezhetünk, mert élmény volt hallgatni szellemes, gyakran humoros, sokszor versbe foglalt alkalmi mondásait, pohárköszöntőit. Saját emlékeim helyett inkább arról gondolkodom, mi a mai gyülekezet viszonya dr. Kéken Andráshoz? Arra a kérdésre kerestem magamban választ: 25 év elmúltával mit őriz meg a gyülekezet abból, amit egykori lelkészeitől kapott? Az elmúlt héten egy konferencián vettünk részt Tőrre Pellicében, a protestáns valdens egyház zsinati termében, ahol a falat a valdensek címere és jelszava díszíti. A címerben egy gyertyatartóba helyezett gyertya veti sugarait minden irányba, s alatta a jelszó: „Lux luceat in tenebris", a fény sugározzák a sötétben. Ott jutott eszembe a kérdésre a válasz. Valamennyien sugárzó világítótestek vagyunk. Van, akinek nagy világosságot kibocsátó energia adatott, másnak csak alig látható pislákolás. A nagy láng nemcsak önmagáért ég, hanem másoknak is eligazítást ad. Irányt mutat tévelygőknek, biztonságot nyújt bizonytalankodóknak. A gyertyatartóba helyezett gyertya a tér minden irányába sugároz. A gyertyához hasonlított emberi élet az idő távlatában is hat. Nagy egyéniségek hatótávolsága történelmi távlatokban mérhető. Elgondolkoztatott, hogy egyházunkban több, mint 200 évvel az alapítás után a magyar történelem egyházat is próbára tévő kritikus ideiben mindig messzire sugárzó nagy egyéniségek vittek szerepet. A '48-as szabadságharc és a Bach-korszak idején Székács József. Az első világháború, Trianon és a vörös forradalom alatt Raffay Sándor. A második világháború és az azt követő^ időben, az '56-os forradalom után annak megtorlása idejében dr. Kéken András. Ok magatartásukkal példát mutattak, és szavukkal hatottak az akkori gyülekezetre. Ezekben a nehéz időkben számos egyháztagot segítettek át az őket közvetlenül és mélyen érintő veszteségek, fájdalmak, nyomorúság, üldöztetés elviselésében. Kérdés, mit kap ebből az ezredforduló gyülekezete, a 3. évezred embere, hiszen már egyre kevesebb, vagy nincs is meg a személyes emlék varázsa, a kapcsolat a történelmi múltba merül. De a fény még sugároz! Nehéz helyzetekben ma is példát láthatunk a viselkedésre, a magatartásra. Jövőt tervezhetünk, nem sötét a jövő, a fénysugár irányt mutat. Bízhatunk a Gondviselésben, mert ha szükséges, a jövőben is rendel Gedeont mellénk, mint ahogyan azt Gusztáv Adolf énekében énekeljük. Háborús veszély felhői tornyosulnak? Környezetünk szennye testi és lelki életet romboló módon szívódik be életünk minden zugába? Sötét a jövő? Lux luceat in tenebris ! Gryllus Vilmos