Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 3-4. sz.

Múltunk újraértékelése - 25 éve hunyt el Keken András - hatása mégma is érezhető

Kéken András 25 éve halt meg A munkatárs emlékezik Honores mutant mores - tartották a régiek, akik még latinul fogalmaztak, azaz a dicsőítés, emberi tiszteletadás megváltoztatja a szokásokat, erkölcsöt, jellemet is. Tovább ragozva: a hatalom torzít, az abszolút hatalom abszolút módon torzít - így írja egy jeles római katolikus morálteológus, Haring, a II. Vatikáni Zsinat egyik inspirálója saját egyházáról szigorú kritikával. 1991-ben írott könyve (Másképpen is lehetne) Kéken András kedvenc könyve lehetne, ha még itt élne közöttünk - legalább is így ismertem Kéken András ízlését. Konkretizálva a főgondolatot: Isten Kéken Andrást megkímélte attól, hogy túlságosan is sok megtiszteltetésben, kitüntetésben, megbecsülésben legyen része, és így torzuljon jelleme, egyénisége - legalább is, ahogyan én ismertem Ot 1956. október 5. és 1974. május 17. között. - Inkább meg nem értés érte, és félreértés, mellőzés és háttérbeszorítás, gyanú és irigység... Nem lett egyetemes főtitkár, püspök vagy sajtófőnök - noha kortársainál kétségtelenül több talentumot kapott. - Lelki, szellemi erejét egészen a Deák tér, szeretett gyülekezete életére pazarolhatta... Isten éppen ezt - a kiszorítást a közügyekből - fordította javára. Nem véletlenül választottuk 25 éves házassági éyfordulójára alapigének Róma 8,28-at: Akik Istent szeretik, minden javukra van... Értette ő is, értettem én is, aki az oltár elől prédikáltam... Munkatársként ma sem tisztelgek embert dicsérő szavakkal Kéken András előtt, inkább hálát adok érte, és azért, hogy 17 évig munkatársak lehettünk, közös Urunk szolgái, különböző, de ugyanazért az ügyért dolgozó szolgatársai. Másként fogalmazva: nem laudatio ma a hangnem és a műfaj, hanem laudamus... nem glorificatio, hanem Tedeum laudamus. így őriz meg Isten most az emlékezés óráján az első parancsolat keretében minden torzulástól, torzítástól... Miért? Kiért adok hálát 25 év elteltével? A tisztafejű emberért, a tisztaszívű emberért, a tisztakezű emberért. Ilyen munkatárs volt Kéken András a szolgatárs szemében. - Nyilván még sok más ideülő jelzővel illethetnénk - nekem most elég e három. 1. Tisztafejű ember volt. E világ ismerete nincs kárára a hitnek, sőt, éppen gazdagítja azt - valljuk mi, protestánsok. Kéken Andrást olyan kereső embernek ismertem meg, aki egész intellektuális képességével, átlagon felüli tájékozottságával, minden elérhető ismeretet felhasználva kutatta becsületesen a keresztény ember helyét a mai világban. Ezért volt döntő hatással rá H. Thielicke Fragen des Christentums című könyve, amit le is fordított, még száműzetése idején. Szinkronban akart lenni korával, ehhez jó alapja volt, térben és időben, hiszen otthon volt a földrajzban és történelemben egyaránt - méghozzá tanári szinten. Rengeteget olvasott - egy postgutenbergi kor kezdetén... Tudásában, tanításában jót és újat hozott elő, a bibliai bölcs ember karaktere szerint. Sokan tájékozódhattak olvasottságán. Ez az igényes, tiszta fejű ember azért is olvasott sokat és mohón, mert tájékoztatni, vezetni akart testvéreket az úton, nehogy útvesztőbe kerüljenek. Nem szégyellte revideálni álláspontját, az igazság kedvéért. A makrokozmosz és a mikrovilág egyaránt érdekelte. Hirdette Urát kozmikus Krisztusnak és kicsinyek Barátjának. Kedvenc jézusi története a gazdag ifjúról szól, rendszerint ezzel kezdte az új munkaévet. 0 azonban nem lépett vissza, mint a megszomorodott gazdag ifjú, hanem vállalkozott a radikális Jézus-követésre. Kéken András, ez a tisztafejű ember tisztán fogalmazott. Érthetően. Mindent leírt - szolgálata előtt. Ritkán húzott át szavakat. Egyik régi sajtos barátja így mutatta be őt nekem: Kéken András csak leült az írógéphez, s a lapzárta kegyetlen órájában hibamentes kéziratot produkált - első fogalmazványként...