Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 3-4. sz.

Múltunk újraértékelése - Szénásy Sándor: Ravasz László, az értelmiség egyik igehirdetője

a szeme előtt, a polgári osztály képviselője, amely drága örökséget bír, de e javak iránt megközömbösödött, s az fenyeget, hogy éppen műveltségénél és szétszórtságánál fogva különböző és idegen tudományok szelének martaléka lesz."

9 Az 1905/06-os tanévet Berlinben töltötte. Hazaérkezve befejezte „Schopenhauer esztétikája" című doktori dolgozatát, s hamarosan beadta a sárospataki teológiára a „Bevezetés a gyakorlati teológiába" című magántanári dolgozatát. Mindkettőt elfogadták. „1907 végén megtörtént az a különös eset, hogy az erdélyi egyházkerület Molnár Albert örökébe, a gyakorlati teológia tanszékére, egy rendelkezés alatti segédlelkészt választott meg, aki még nem töltötte be a 25. életévét."

10 Az ifjúság, amelyből a felsőévesek nemrég még iskolatársai voltak, tódult az előadásaira, mert felkészültség, érdekfeszítő taglalás, humor - s nem egyszer irónia - jellemezte azokat. Ebből az időből maradt fenn egy jellemző anekdota: az egyik piarista tanártársa megintette az akkor még modern teológus Ravasz Lászlót: „Kedves Laci! Az eszünket is át kell adnunk az Úrnak! Látod, én már átadtam." Mire ő: „És nem restelltél ily csekélyke ajándékkal kedveskedni az Úrnak?"

11 Ahogyan a korabeli Protestáns Szemlében megjelent „csípős, kiélezett cikkecskéi"-ről írja: „Amerre ezek a kis sajtódarazsak repültek, egy bizonyos: aludni nem lehetett."

12 Éleselméjűség, filozófiai képzettség, rendszerező készség, páratlan irodalmi tájékozottság, - mindez hozzájárult ahhoz, hogy Ravasz László az értékteológia legnagyobb magyar képviselőjévé lehessen.

13 Sokan a kritikától féltették a hitet, ő viszont azt vallja: „Végzetes tévedés az, hogy a kritika megöli a hitet. Nem. A kritika megmenti a hitet. Az a teológia, amely a kritikát megveti, skolaszticizmusba süllyed, de akinek a hite a kritika éltető levegőjében izmosodott meg, az olyan kősziklára épített, amelyet hiába csapkod a vihar."

14 Azt kell bizonyítanunk ennek a kétkedő, hitetlen világnak, hogy a keresztyénség nem illúzió, a vallás nem ábránd, az evangélium nem rajongás. Csak az fél a tűzpróbától, akinek kezében polyva van, de aki nemes ércet tart a kezében, boldogan lép a tüzes kohó elé."

14 Ennek a korszaknak gyümölcse - a sok száz cikk, előadás, tanulmány és igehirdetés mellett - „teológiai irodalmunk legszellemesebben megírt könyve",

15 Homilétikája. Lényege: „az igehirdetés nem egyéb, mint az Ige örök javainak olyan művészi felhasználása, amellyel az embert és a gyülekezetet Isten terve és akarata szerint eszményi állapot felé visszük."

16 Maga a vallás sem más, „mint a való világból a kellő világba való átfejlődés". A fiatal és sikeres professzor életében 1909-ben olyan esemény következik el, amely további fejlődésére döntő hatással van, s amely „az értékek rangsorában" az élre kerül, így roppant filozófiai, esztétikai, vallástörténeti és világirodalmi felkészültségét is a maga szolgálatába állítja. Ez a „gyökeres keresztyén élmény megrendítő ténye" a Mott János kolozsvári diákevangélizációjában. „Megtérés, újjászületés, imaélet többé nem tudományos tárgy volt, tünemény, amelyet kedvtelve ismerhettem fel különböző századok és különböző történelmi bizonyságtételek életnyilatkozataiban, hanem saját hányatott és küszködő lelkemnek ingyen kapott és megrendítő tapasztalásai."

16 Ezért jegyzi meg Homilétikája előszavában, hogy könyve három és fél év alatt készült el, s ez „nagy idő", s ez alatt a teológus, kivált, ha dolgozik, világnézet és tudományos meggyőződés dolgában bizonyos átalakuláson mehet át." így megérthetjük, hogy az erdélyi egyházkerületben ébredés indult meg, amelynek során ,jeles fiatal munkatársaimmal - emlékezik Ravasz László -, a magyar intelligencia elé tártam a keresztyén világnézet igazságát, szépségét és hódító erejét."

17 Felkészültségét kiteljesítette ezután Kálvin János és Kuyper Ábrahám műveinek tanulmányozása, majd a húszas évek végétől a dialektika theologia gondolatai által való gazdagodás. így állott elő teljes kifejlődésében az Ige teológusa.

18 S attól kezdve, hogy 1921-ben Dunamellék püspökévé választotta, felkészültsége, „lelki fegyverzetében" számba is alig vehető sok porondon kellett megjelennie, s a vallás,