Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 3-4. sz.

Múltunk újraértékelése - Szénásy Sándor: Ravasz László, az értelmiség egyik igehirdetője

SZÉNÁSI SÁNDOR Ravasz Lászlóra mi is emlékezünk - A protestáns értelmiség igehirdetője is volt Önmaga bizonyára tiltakoznék minden sarkítás ellen, mintha például csak az értelmiség igehirdetője lett volna. O is, mint egykor Pál apostol, mindenkié akart lenni, így írt: „Az életben sok minden akartam lenni, és sokszor más lettem, mint ami akartam. Most már csak egy vágyam van: szeretnék nemzedékem prédikátora lenni."

1 Másutt azt írja országszerte vállalt szolgálataira visszatekintve: „huszonöt éven át Magyarország vándorprédikátora voltam."

2 A rádión keresztül pedig - 1925 karácsonyától 1948 húsvétjáig - valóságosan egy ország volt a hallgatósága egyetemi tanároktól tanyasi öreg anyókákig. Ő maga mondja el, hogy Nagyvárad és Temesvár között egyszer egy román kalauz mesélte el neki: református felesége talán ebédet sem adna, ha meg nem hallgatná vele együtt vasárnaponként Ravasz Lászlót.

3 De megemlékezik ugyanitt egy öreg katolikus pap hálálkodásáról is. - Szilveszteri rádiós elmélkedése idejére - Kovács Bálint ny. józsefvárosi lelkész emlékezése szerint - Budapesten elnéptelenedtek az utcák: mindenki őt akarta hallgatni. Czeglédy Sándor őt „egyedülálló jelenség"-nek nevezi a magyar református igehirdetés történetében. „Még nem volt magyar keresztyén igehirdető - írja -,

4 akivel szemben az egész magyar társadalom olyan nagy igényekkel lépett volna fel, mint Ravasz Lászlóval szemben, és alig volt igehirdetőnk, aki a vele szemben támasztott követelményeket annyira kielégítette volna, mint ő. Ha valaki megérdemli a »magister Hungariae« elnevezést, akkor Ravasz László bizonyára az." Valóban, mindenkié volt. Magam is emlékszem, hogy a 30-as években jó apám, a kis dunántúli falu kovácsmestere, fülén a detektoros rádió hallgatójával, hogyan intett csendre: „Ravasz püspök prédikál!" Mégis beszélhetünk Ravasz Lászlóról, mint az értelmiség igehirdetőjéről felkészültsége, eszköztára és modernsége révén. Felkészültsége Kezdő iskolás éveire így emlékezik Ravasz László: „Nagyon könnyű volt a tanulás, igazán nem fáradtam ki, s az volt az érzésem, ez a legjobb játék, amit valaha játszottam."

5 A polgári iskola, majd a székelyudvarhelyi főgimnázium után a kolozsvári teológia következett. Tanulmányai alatt a legnagyobb hatással volt rá Böhm Károly, az egyetem evangélikus filozófia professzora. Áz általa oly ritkán adott kitűnő után így szólt az ifjú teológushoz: „El ne gyepesedjék!"

6 Nem is érzett semmi ellentétet filozófia és teológia között. De el kellett döntenie, hogy végül is lelkész lesz-e vagy tanár. Az előbbi mellett döntött: „Olyan pap leszek, amilyenné valaki egyáltalán lehet a szubjektív idealizmus bőhmi filozófiája alapján, az úgynevezett modern theizmus tanítása mellett."

7 Már 21 évesen, III. éves teológus korában, püspöki titkár Bartók György püspök mellett, így már diákfővel meglátja az elébe meredő feladatot: „Az egyháztól ijesztően távolodó értelmiséget vissza kell vezetni az ősi tűzhelyhez."

6 Úgy véli (Schleiermacher Frigyes művei nyomán), ha a modern teológia „nagyszerű tanításait" megmagyarázza nemzedékének, a modern emberek, legalábbis az értelmesebb]e, hívővé válik.

8 Akkor még nem tudta, hogy „az egyháztól távolodó értelmiség" visszahódítása egy élet programja, vetése és aratása, gondja és sikere lesz. Érdekes, hogy Kapi Béla evangélikus püspököt is később a köszöntőjében hasonló feladat meglátójának és végzőjének ábrázolja: „A mai művelt ember áll