Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 3-4. sz.

Helyzetfelmérés - Reuss András: Egyház és társadalom kölcsönhatása

volt és miért éppen úgy, hogyan lehetett volna másképpen, s kinek-kinek mi a vétke. Mi az, amihez szükségtelenül ragaszkodtunk, és mi az, amit könnyen feladtunk, noha a hit fontos része. Még izgalmasabb, de fontosabb is a mai társadalmi valóság veszélyeit észrevenni. Nem működnek már ugyan az egyházak és a lelkészképző intézmények felügyeletével megbízott állami egyházügyi titkárságok, - a teológiai tanulmányokat, egyházi kiadványokat vagy rádiós prédikációkat sem a nyilvánosságra kerülés előtt, sem pedig utána nem cenzúrázzák, - mégsem vagyunk mentek attól a veszélytől, hogy a teológia korunk fogságába essék. Zsarnokok és totalitárius rendszerek után, titkosrendőrség és cenzúra után, hivatalos állami ideológia és politikai uniformizálás után maradt a színen azért még veszélyes hatalom. Ez erősebb a fentiekben említetteknél, mivel azok kívülről hatnak befelé és legtöbbször megelégednek a felszínnel. Ez azonban belül működik és vájkál, belül üresít ki, még mielőtt akár az érintett személy maga vagy mások a felszínen észrevennék. Arra a veszélyre gondolok, hogy még esetleg azok is, akik keresztyén mivoltuk megőrzése érdekében sok mindent elszenvedtek és számos próbát kiáltottak, gyerekes naivitással most más igába hajtják a fejüket és a reájuk bízott drága kincset - képiesen szólva - üveggyöngyökre cserélik. Ha arról van szó, jogos a panasz, hogy korábban az egyházi nyilatkozatok mintegy kötelezőek és előre gyártottak voltak. A múlt e kierőltetett nyilatkozatainak az ideje lejárt és a többség nekifeszül a tulajdonképpeni teológiai munkának vagy a tulajdonképpeni egyházi szolgálatnak. Nem lenne azonban nagy fáradtságot igénylő munka olyan témákat találni, ahol ma a teológia hallgat, s csak azért, mert el akarja kerülni a társadalommal vagy a saját egyházával való vitát. Vagy azért, mert a problémákat túl kényesnek tekinti, mert a velük való foglalkozás valahol - az elvárható, de sokszor mégsem tapasztalható tisztességes és igaz megközelítéssel és keresztyén hangon is - kényelmetlen lenne. Ma, amikor már nem azért olvassák a pártkongresszusok dokumentumait, hogy a hivatalos irány és az egyháznak engedélyezett lehetőségek felől tájékozódjanak, semmivel sem kisebb a társadalmi valóság hatása vagy a közvélemény vonzereje. Más rendszerben élünk már, amelynek szerkezete másképpen működik, de a társadalmi valóságnak ma is messze ható mechanizmusa él. A rendszerváltás előtt az állam és a párt mintegy magukba sűrítve képviselték az ateizmust és materializmust, s ezzel bizonyos értelemben tulajdonképpen el is takarták a társadalom szekularizációját. Sokak számára kiábrándító tapasztalat Dél-Kelet-Európában, hogy ma a szekularizációnak a korábbinál szinte még hidegebb szele fúj. Azért van ez így, mert a szekularizáció már nem ebben a megszemélyesített formában vagy különféle megszorításokat erőltetve jelenik meg, hanem mindenütt leplezetlenül érvényesül. A teológiának feladata, hogy a társadalmi valósággal szembenézzen és a keresztyén hit ellenségeit ne csak másoknál keresse. Csak örülni lehet annak, hogy ma nincs olyan erős és szervezett külső törekvés, amely arra irányulna, hogy a teológiát és az egyházat a társadalmi kontextus szócsövévé tegyék. Ezzel azonban még nem hárult el annak a veszélye és lehetősége, hogy spontán módon, tudatlanul és anélkül, hogy ezt akarnák, ilyen szócsővé váljanak, vagyis olcsó igazolást vagy támogatást nyújtsanak. Noha csodálatos ajándék, hogy a ránk erőltetett béklyókból szabadulva, sajátos feladatainknak nekifeszülhetünk, a teológia mégsem mehet vissza valamilyen tovatűnt időbe, hanem a mai társadalmi valósággal kell foglalkoznia. Elsősorban a történeti kutatásra áll, hogy nem elég a puszta tények összegyűjtésére és visszaadására törekednie, hanem - a későbbi kor kritikáját először eltorlaszolva - törekednie kell az adott kor megértésére, s csak azután következhet a későbbi következmények vizsgálata.

5 Értelemszerűen alkalmazandó ez az eljárás a teológia minden ágára.