Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 3-4. sz.

Figyelő - Ha olyanok nem lesztek, mint a gyermekek...(Mi neveljük gyermekeinket, vagy gyermekeink minket? - CselovszkyFerenc)

Az elbeszélésanyag kutatásából kiemelkedik a sokaság megvendégeléseinek (5000, 4000 ember) vizsgálata. Az eddigi kutatási eredményeket összegezve arra a véleményre jut, hogy az ötezrek és a négyezrek megvendégelése két külön hagyomány-anyagból táplálkozik, s nem ugyanannak a szóbeli hagyománynak a variációi. A görög szavak értelmezései új ismeretekkel gazdagítanak minket itt is. Végül megállapítja, hogy Márk evangéliuma szerint Jézus 3 búcsúbankettet adott. Az elsőt galileai követőinek (Mk 6,3044), a másodikat a Dekapolisból érkezett tisztelőinek (Mk 8,1-10), végül pedig tanítványainak (Mk 14,22-25), az utolsó vacsorán. Ebből következik az a felvetés, hogy ezeknek a csodás megvendégeléseknek van-e szoros kapcsolata az eucharisztiához? Bolyki E. Lohmeyerhez csatlakozik ebben a kérdésben, aki szerint ezeket nem párhuzamba, hanem egy láncolat egymásutániságába kell állítani. Egyikből következik a másik. Ezután külön egység foglalkozik az utolsó vacsora textusaival János evangéliumát is belevonva. Először itt is a közös motívumokat kutatja a kompozíciós módszer segítségével. Kitér a vallástörténeti összefüggésekre is, elismerve, hogy a Jn 6,51-58-ban található tendencia a zsidó páskavacsorától a hellenista misztérium-kultuszok felé vezet. A szereztetési igék tárgyalásakor felmerül a kérdés: az úrvacsora sz éreztetés története beilleszthető-e a páska liturgia keretébe? Erről a könyv igen részletes, érdekes információkat közöl. Jó az, hogy értesülünk a különböző álláspontokról az úrvacsora szavait illetően. A szerző úgy alakítja ki véleményét, hogy közben bepillantást enged az olvasónak saját gondolatmenetébe. A történeti megközelítés utolsó módszereként redakciós szempontból, az evangélisták szerkesztői elveinek figyelembevételével veszi sorra az asztalközösséggel kapcsolatos igehelyeket. 3. A könyv 3. része belehelyezi a témát az ókori vallások kontextusába. Az asztalközösségnek - együtt étkezésnek - már nagyon korán voltak kultikus vonásai. A leírtakból igen sok érdekes dolgot tudhatunk meg a görögrómai világ étkezési szokásairól, például az asztal körüli elhelyezkedésről, az ételek sorrendjéről, a résztvevők viselkedéséről stb. Az ókori Izraelben meglévő kultikus étkezések, valamint egy zsidó lakoma részletes leírása szinte elénk festi Jézus világát, az ott élők szociológiai helyzetét. Ezek ismerete nélkülözhetetlen az Újszövetség jobb megértéséhez. A szerző megállapítja, hogy a zsidóságon belül az asztalközösség többnyire elkülönülést és elhatárolódást jelentett bizonyos körök, csoportok között. Jézus asztalközösségei viszont integrációt teremtettek, mert nem csak az arra méltókat foglalták magukba. Ezek inkluzív jellegűek voltak, és Isten irgalmán alapuló szociális-politikai következményekkel jártak a résztvevők számára. Egy újabb fejezet vizsgálja az evangéliumokon kívüli újszövetségi iratokban az asztalközösségek funkcióit, szociológiai jellemzőit. Rövid ismertetés szól a kánonon kívüli őskeresztény irodalomban a témánk előfordulásáról. Érdekes ezekben megfigyelni a korábban a jézusi asztalközösségekkel kapcsolatosan leírtak továbbfejlődését, változását. Az utolsó rész összegzi a kutatás eredményeit. Az asztalközösség jellemzői közül kiemeli az inkluzivitást, a tiszta szívből jövő örömöt, a bűnbocsánat megtapasztalását, a döntés helyzetét. Jézus a Közösségteremtő, aki egyben Szolgáló Úr is, aki vére által új szövetséget köt velünk. O mindenki meghívását elfogadta és mindenkit elfogadott saját asztalánál. A vele együtt ülőket Isten országa asztalához hívja és előremutat a Bárány menyegzőjére. Végül a szerző néhány provokatív tételt állít fel az eucharisztia mai formáját illetően: „Legyen sokkal örömtelibb, ünnepibb, családiasabb, az agapé-szeretetvendégség pedig legyen sokkal szentebb, az egyéni, szociális, politikai vagy etnikai ellentétekre figyelőbb". Elgondolkodtató olvasmány, minket is Jézus asztalához invitál vele a szerző, hogy onnan mi is megváltozva induljunk tovább embertársaink felé. Gerőfi Gyuláné Olyanok, mint a kisgyermekek... Egy gyermek imádságos könyv megjelenése után (A tanító tanul - a nevelőt is nevelik?) Gyerekes, gyermeteg. Felnőtteket szoktak minősíteni ezekkel a jelzőkkel. Töltésük félreérthetetlenül negatív, elmarasztaló. Hiszen azt sugallják, hogy a felnőtt - illetve a korát tekintve e kategóriába tartozó személy - valójában nem nőtt fel. Hiányzik belőle valami. Nem úgy gondolkodik, nem úgy viselkedik, nem úgy nyilatkozik meg, mint azt a felnőttektől általában elvárnánk. Nem számol például tette következményével, nem akar tudomást venni felelősségéről. Nem veszi figyelembe a körülmények diktálta reali-