Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 1-2. sz.
Az élő egyház ma - Fabiny Tibor: Megvakult szülök - látó gyermekek
Az első felvonás második jelenetében az alapvetően jóhiszemű Gloucester a váratlanul tragikusan forduló eseményeket az asztrológia alapján magyarázza, a kozmikusnak ígérkező tragédia jeleit egyértelműen éppen a családi kötelék, a bond felbomlásában, a szülők és a gyermekek konfliktusában látja: a szeretet meghűl, a barátság meghasonlik, a testvérek összecsapnak, a városokban zendülés, viszály a falukon, palotákban árulás, s a viszony felbomlik apa és fiú között. Ez az én gaz fiam is e jóslat alá esik, itt a fiú az apa ellen van. A király kivetkezik természeti hajlamából, s az apa feltámad gyermeke ellen íme, a tragédia kezdete. Az események katalógusa teljes, a diagnózis alapos. Gondos szövegkritikusok indokoltan mutattak rá e sorok bibliai rezonanciájára. Jézus az egyik apokaliptikus beszédében éppen arról szól, hogy a végidő idején az ítélet éppen a testvér és a testvér, az atyák és a fiak egymással történő meghasonlásában jut majd kifejezésre: Halálra fogja pedig adni testvér testvérét, atya gyermekét; és magzatok támadnak szülök ellen és megöletik őket (Márk 13,12) Az Ószövetség utolsó sorai pedig azt sugallták, hogy az „Úr nagy és félelmetes napja" előtt az eljövendő ülés próféta majd az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jöjjek és meg ne verjem e földet átokkal (Mai 4,6) Drámánkban az idők jelei: elsősorban a szülők és a gyermekek közötti ellentétek arra mutatnak, hogy a „nagy és félelmetes nap" mégiscsak elérkezik, s a földet sújtó átok majd bekövetkezik. Gloucestert, a naiv és kissé babonás atyát Edmund, a törvénytelen fiú sikerrel manipulálja. Ennek következtében őis tévesen, azaz „vakon" ítéli meg fiait, amiképpen Lear is félreismerte a leányait. Edgárt, a törvényeset véli gonosznak, Edmundot, a törvénytelent pedig igaznak. Gloucester iszonyatos árat fizet majd a vakságáért: Edmund elárulja és saját kastélyában fizikailag is megvakítják. Ekkor veszi kezdetét majd az őpokoljárása. Edgar, a rejtőzködő hűséges fiú előbb Bolond Tamásként, majd parasztembernek álcázva maga szegődik apja mellé, miközben Dover felé kíséri. Amíg Gloucester fizikailag látott, valójában „vak" volt, s most, miután szörnyű körülmények között megvakították, megtanul valóságosan „látni". Amíg a gazdagság, a nyugalom és a jólét lelki vakságot eredményezett, most a megaláztatás, a szegényesség és a kiszolgáltatottság visszaadja lelki látását. Ahogyan Learnek is meg kellet őrülnie ahhoz, hogy értelmet nyerjen, Gloucesternek is meg kell vakulnia ahhoz, hogy lásson! „I stumbled when I saw" - („botlottam, míg szemem volt") - mondja a még rejtőzködő Edgárnak. Most már azt is látja, hogy a „dúsgazdagok... / Nem akarnak látni, mert nem éreznek". De ez a látás és bölcsesség nem elegendő számára ahhoz, hogy életben akarjon maradni. Ellenkezőleg. Szegény Tamást arra kéri, hogy a doveri szirt magas tetejére vezesse el, ahonnan „kalauzra már nem lesz szüksége". És itt Edgar eljátszatja apjával az értelmetlen, abszurd drámába illő ugrást. De hát miért is nem fedi fel ez a fiú végre önmagát, miért kínozza ezt a fizikailag és lelkileg is meggyötört öregembert? Mire való ez az egész ostoba játék? Itt, ezen a ponton Edgar apjának egyszerre az orvosa és a tanítója. Adepressziós pszichét játékkal kúrálni kell. Mint mondja: Ha tréfát űzök csüggedt szellemével, Azért teszem, hogy meggyógyítsam őt (4,6, 34-45) S mire tanítja az értelmi látással bíró fiú az elhomályosult értelmű apát? Asztoikus tanításnál is sztoikusabb lecke: a legsötétebb körülmények között se meneküljünk az öngyilkosságba, türelemmel kell elszenvednünk idejövetelünket és elmenetelünket:
