Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 1-2. sz.
Az élő egyház ma - Fabiny Tibor: Megvakult szülök - látó gyermekek
Men must endure Their going hence even as their coming hither: Ripeness is all (5,2 9-10) Embereknek Kell tűrni a jövést, mint elmenést: A fő dolog, hogy elszántak legyünk Az utolsó jelenetből megtudjuk: Edgar megmentette Gloucestert a végső kétségbeeséstói, s atyjának vágya, hogy ó csak azt megérthetném, Tapintásommal megláthatni téged: Azt mondanám, hogy ismét van szemem (5,2) Nos, ez avagy teljesült, még akkor is, ha „fáradt szíve/...öröm s bú közt mosolyogva megszakadt." 5. Cordelia kezdeti hallgatása, makacssága az úgynevezett „normális" és józan" embereknek teljes joggal kegyetlenségnek tűnhet. Hiszen ez a lány nincsen kímélettel idős édesapjára, annak lobbanékony természetére, és bizonyára magas vérnyomására! A szerencsétlen öreg agyvérzést is kaphat, ha Cordelia tovább feszíti a húrt. így gondolkodik valószínűleg az eseményeket döbbenetes passzivitással szemlélő udvar, és így olvassa a darabot minden bizonnyal jó néhány tiszteletet és tapintatot kívánó mai olvasó is. Am a darabban is van olyan szereplő, aki nem csak az illem és a jólneveltség hagyományos értékeiben gondolkodik. Kent szenvedélyesen Cordelia védelmére kel. Mindhiába. Lear már tombol. Feszült a húr, szaladj a nyíl elől. Az értelem érveit Kent már fölöslegesen vonultatja föl. Lear válasza ugyanaz az ítélet, amit Cordelia kapott: „El szemeim elől!" És Kent itt rátapint a probléma lényegére, arra, hogy a király torzán, rosszul lát: Láss, jobban, Lear; engedd, hogy én legyek Szemed világa Am minden, minden hiába. Cordelia hallgatása botrányt kavart. Az idő azonban egyre inkább őt igazolja. Bár fizikailag nincs jelen, mégis mintha minden miatta és körülötte történne. Távolléte még a jelenléténél is súlyosabb. Személyiségéről csak dadogó szavakkal merünk szólni, mintha lényének kontúrjai túlmutatnának az emberi lét határain, mintha valami túlvilági, angyali fény sugározna róla. Úgy véljük, hogy Cordelia-hiánytól sóhajtozik ez a tébolyult világ. A világ pusztulásra ítéltetett Cordelia nélkül, ám személyének puszta megjelenése máris gyógyító erővel hat. Cs. Szabó László a Leart érő „sokk-kúra" fokozatairól beszél. A Bolond, Szegény Tamás jelentik az alsó fokozatokat, Cordelia viszont a sokk-kúra, e „keresztény pszichoanalízis" felső fokát jelenti. Túl vagyunk már az őrült Lear és a megvakított Gloucester szívfacsaró találkozásán. Egy pillanatra Cordelia is újra felvillan az orvos és a francia katonák társaságában. Ajkáról fohász hangzik fel:
