Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 1-2. sz.
Az élő egyház ma - Fabiny Tibor: Megvakult szülök - látó gyermekek
engednek, a hatalom és a társadalom is befogadja Őket. Az életerő győzelme, a szerelem, majd a házasság átalakítja, átrendezi, sőt újjászüli az elvénhedt társadalmat is. A régi és az új, az öreg és a fiatal, a böjt és a karnevál, a tél és a nyár párharcában mindigaz életerő, az energia triumfál. Akomédia mindig a gyermekekért van: a szülők hátralépnek és a fiatalok befogadást nyernek. És így van ez rendjén. Mert tudjuk azt, hogy e gyermekek is egyszer majd szülők és konzervatívok lesznek, fiaik és lányaik majd ugyanúgy lázadni kezdenek, s akkor majd nekik is át kell adni a helyet. Tehát ugyanúgy kezdődik majd az egész elölről, ciklikusan ismétlődik minden a nap alatt, mindaddig, amíg él, kavarog, forog és lüktet ez a világ... 2. Nem így a tragédiák esetében. A tragédiák szülők ellen lázadó gyermekei sohasem lesznek apák vagy anyák. És ezt nemcsak a Rómeó és Júlia romantikus tragédiája példázza, hanem az emberi létezésnek tükröt tartó nagytragédiák, kiváltképpen a Hamlet és a Lear király. A következőkben Hamlet és Gertrud, Cordelia és Lear, illetve érintőlegesen Edgar és Glocester kapcsolatát kívánjuk szemügyre venni. Bocsássuk előre: bár a világ a szülők, az öregek törvényei szerint működik, Shakespeare itt is majdnem mindig a fiatalok és a gyermekek oldalán áll. Azt, hogy ez a világ - mondjuk Dánia és Britannia - „börtön", vagy „rothadt", és hogy azt csak a képmutatás, a talpnyalás, a hízelgés, vagyis bűn törvénye tartja fenn, ez csak az érző, a gondolkodó, az igazságot szerető és az erkölcsileg érzékeny lényeknek tűnik föl. Ilyen „bensőből vezérelt", p lelki szemmel" látó fiatal Hamlet, a dán királyfi, és Cordelia, a brit királyleány. Ok azok a látni és ezáltal ítélni is képes emberek, akik számára kettéválasztódik az igaz és a hamis, a jó és a rossz, a valóság és a látszat. Ok a „világ" ünneprontói, a szerepek és az elvárások visszautasítói, a rég bevált rítusok felmondói. Ok azok, akik éberek és vigyáznak, amíg a világiak, az érzéketlen és fertőzött emberek alszanak, talán a bortól és a hatalomtól ittasan dőzsölnek, vagy éppen elvakultan őrjöngenek. E látó gyermekek a világ értékrendje szerint bolondok, mert bölcsességük máshonnan (majd látni fogjuk:) felülről való. Szólnunk kell majd a szülőkről, Gertrudról és Learről is, akiket kiemelt és magasra juttatott ez a világ, s akik éppen a világ erejének és értékeinek elsőszámú képviselői. Mindketten, Gertrud is, Lear is elégedetten szemlélhetik, hogy miképpen engedelmeskedik nekik az udvar és az ország, nyugodtan sütkérezhetnek a dicsőség vakító fényében, ami egyelőre még csak Hamletnek és Cordeliának káprázat. Hamlet és Cordelia alakján ugyanis megtörik ez a fény, és elcsúszik a hang. A vélt harmónia. Polonius és az udvaroncok, Goneril és Regan hiába próbálják kitartani ezt a hamis hangot, valami most már végképp kizökken, valami egyre hangosabban zakatol. Hamlet és Cordelia: botrány. Legalábbis Gertrud és Lear számára. De hát miért nem tudnak ők engedelmesen hallgatni, mint ezt mások teszik, miért kell nekik a szüleik számára ekkora sokkot okozni? Bármennyire is furcsa, azért, mert ők valóban nagyon tudnak szeretni! Ezeket a szülőket, akik ennyire beleolvadtak egy hazug és képmutató világba? Igen. Mert Hamlet és Cordelia tudják, hogy szüleik idejutottak, hosszú évtizedek alatt ilyenné váltak. Tehát nem voltak ők mindig ilyenek, sőt, egykoron, in illo tempore, éppen az ellenkező oldalon, a helyükön álltak, a szívük, a lelkük, az értelmük is a helyén volt. És ezért is kell őket még mindig mindennek ellenére nagyon szeretni, és ezért okoz iszonyatos fájdalmat számukra, hogy szüleik nem azok, akik egykoron voltak. Nem azonosak immár önmagukkal, nem azonosak azzal, akik valójában voltak, és akiknek most is lenniük kellene. Mintha valami csendben és szívósan eltorzította volna a lényüket, álarccá formálta volna az arcukat, megkeményítette volna a szívüket, összekuszálta volna az értelmüket, eltompította volna a
