Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 1-2. sz.

Az élő egyház ma - Trajtler Gábor: Az orgona liturgikus szolgálata

A koráloknak eredetileg nagyon sok versszakuk volt. (A Mennyből jövök most hozzátok kezdetűhöz például Luther 15 versszakot írt.) Szabály szerint minden éneket összes versével végigénekeltek. A gyülekezeti éneklést azonban nem az orgona kísérte, hanem a templomokban működő énekkarok vezették. A sok versszak végigéneklése nem csak a gyülekezet feladata volt. Egyes verseket a kórus énekelt több szólamban. Itt kapott szerepet az orgona is. Más verseket ugyanis csak az orgona játszott. Akorálok szövegét a gyülekezet jól ismerte. így amikor a hívek az orgonán hallották a dallamot, a szöveget a dallamhoz „hozzáhallották". Ez a váltakozó koráiéneklés még Bach korában is élő hagyomány volt, hiszen az „Orgelbüchlein" című gyűjteményben leírt 45 rövid, közjáték nélküli korálelőjáték - kevés kivétellel - erre a váltakozó éneklésre alkalmas. Világosan hallható a dallam, és időben alig hosszabb, mint egy énekelt koráivers. A német gyülekezetek rendszeresen énekelnek így, bevonva olykor az énekkar és az orgona szolgálatába egy-egy fúvószenekari koráitételt is. Az alternáló koráiéneklés szép evangélikus hagyományával napjainkban több magyarországi gyülekezetünk újra ismerkedik. Mint említettem, az orgona feladata eredetileg nem a gyülekezeti ének kísérete volt. Ezt a szolgálatot csak a későbbi korokban vette át. A mai értelemben vett koráikönyvet, amiből a kántor játszik, csak a 17. század második felében írtak. Addig legfeljebb a négyszólamú kórusra írt koráitételt, az úgynevezett kancionáltételt játszotta az orgonista. Ma ezt tartják a kántor első feladatának. Igaz ugyan, hogy ez egy kisebb képességű kántor számára is ellátható feladat, de nem igaz, hogy valamivel is alacsonyabb rendű a többi liturgikus szolgálatnál. A kérdés így szokott felvetődni: a kántor kísérje vagy vezesse a gyülekezet énekét. Egyik megoldás sem jó kizárólagosan. A kántor feladata, hogy megénekeltesse a gyülekezetet. Játsszon úgy, hogy a gyülekezetnek legyen kedve énekelni, mégpedig jól. Az orgona segítségével egy jó kántor ezt meg tudja tenni! Olyan intonációt kell játszani az ének előtt, hogy a gyülekezet világosan hallja, milyen hangon kezdődik a korál, és mi a dallama. Ha az intonáció jó, akkor a gyülekezet az első hangtól kezdve együtténekel. Határozott tempó megadásával szinte egyszerre vesznek levegőt. Ha már a közös ének lendületben van, az orgonista visszaléphet, halkabb játékkal csak kíséri az éneket. Viszont az orgona különféle regisztereivel felhívhatja a figyelmet a versszakok más-más tartalmára. Ahol bűnről, bűbánatról van szó, ott a mély tónusok, ha örömről, akkor a magasak az uralkodók. Ha ítéletre utal a szöveg, szólaljanak meg a trombiták. Ha a záróvers a Szentháromság Isten dicsérete, úgy hangozzék az orgona magasztalon, „organo pleno". Még magasabb fokon: az egyes versszakok harmóniái is lehetnek különbözők, és a játékmód, a basszus vezetése is kifejezheti a korál tartalmát. Lecsendesítő záradékában az orgona átvezetheti az éneklő gyülekezetet az igére figyelés „állapotába". Az orgonamuzsikának azonban önálló szolgálata is van. Az evangélikus orgonazene legjellegzetesebb műfaja a korálelőjáték. Ezek hangzanak a gyülekezeti énekek előtt, azok bevezetéseként. Bachtól majd kétszáz korálelőjáték maradt ránk. Muzsikus elődei is százával írtak feldolgozásokat. Itt elsősorban Scheidt, Buxtehude, Pachelbel, Johann Gottfried Walther munkásságára gondolok. Ezek az előjátékok főként Bachnál nem csupán a dallam zenei feldolgozását adják, hanem a koráiszöveget zeneileg értelmezik. Bach műveiben finoman kidolgozott szimbólumrendszert alkalmaz. Nem egyszerűen hangulatot fest, hanem sokszor a koráiszöveg bibliai alapjaira, vagy teológiai hittételeire utal motívumaival és feldolgozási módjával. Természetesen, amikor a hívők hallják e korálelójátékokat, nem kell, hogy muzsikus módon tudatosuljanak bennük a zenei szerkesztés eszközei. Az európai zenekultúra bennünk élő, ránk hagyományozódott elemei, amelyeket a zeneszerzők alkalmaznak, öntudatlanul is vezetnek minket az ünnep, a vasárnap üzenetéhez. Az evangélikus egyház ebből a szempontból kivételesen gazdag kinccsel rendelkezik. Véleményem