Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 1-2. sz.

Az élő egyház ma - Trajtler Gábor: Az orgona liturgikus szolgálata

szerint egyetlen egyháznak sincs ilyen bőséges orgonairodalma, ennyire mélyen az adott egyház dallamkincsében és teológiájában gyökerező. Egyházunkban az orgonazene az egész liturgia keretét is adja. Alelkész templomba lépésével együtt megszólal az orgona. Ezt a darabot szokás prelúdiumnak nevezni. Ha a vasárnap eredeti jelentésére gondolunk, akkor minden vasárnap ünnepnap, az Úr napja, az Űr feltámadásának napja. Ha ünnep, úgy azt méltó módon kell megülnünk. Méltó módon kell tehát a hangszernek is megszólalnia. Bach számos „prelúdiumot és fúgát" írt. Úgy tudjuk, az istentiszteletet a prelúdiummal nyitotta meg, és a fúgával zárta. Valóban minden prelúdiuma ünnepi zene. Sorolhatnánk, melyik való karácsonyra, virágvasárnapra, húsvétra, pünkösdre, reformáció ünnepére. Bőven jut előjáték a közönséges vasárnapokra is, nemcsak Bachtól, hanem a többi mestertől is. Az orgonaszó hallatán a templomba jövő azonnal megérzi, hová érkezett. Ez a zene hivatott és alkalmas arra, hogy az embert kiemelje hétköznapi gondokkal terhelt állapotából. Szent ez a hely! Itt az Úr szól hozzád, Jézusoddal találkozhatsz, segítséget kaphatsz, itt a szentek közösségét élheted át - hirdeti az ünnepi muzsika. Sokkal problematikusabb azonban az istentiszteletet záró orgonaszó. A mai gyakorlat szerint ezalatt a gyülekezet elhagyja a templomot. Erre kár lett volna Bachnak fúgákat írnia. Lipcsei többórás istentiszteletek lezárása azonban nem kivonulás volt, a gyülekezet ülve hallgatta végig a záró orgonazenét. Ma is ez lenne méltó megoldás. Majd milyen csendben a templomba bejöttünk, olyan csendben kellene távozni is. A beszélgetést a templomon kívülre hagyva talán több maradna meg bennünk az ige üzenetéből, az istentisztelet emelkedettségéből. Az istentisztelet csúcspontja az Úrral való találkozás a szentségben. Egyházunk hagyománya szerint az úrvacsora vétele alatt vagy a gyülekezet énekel, vagy az orgona játszik. Bach, a nagy mester az úrvacsora alatt nagy korálfantáziákat, koráivariációkat és orgonaszonátákat játszott. A 19. századi, romantikus, ma is élő felfogás előírja, hogy ez az orgonajáték legyen minél halkabb, és lehetőleg minél lassabb. Bennünk is elsősorban az úrvacsora gyónási, bűnbánati aspektusa él. Bach ez alkalmakkor játszott művei azonban nem ezt a felfogást tükrözik. A koráivariációk között eleven tételek, olykor - horribilie dictu - tánctételek is találhatók. Az orgonaszonáták szélső tételei sem lassúak, s halkan játszva értelmetlenek. Ez az eltérés mutatja úrvacsorai felfogásunk csonkává válását. Noha Krisztus halálára való emlékezésünk kell, hogy eszünkbejuttassa bűneinket, ez az alkalom azonban örömlakoma is, az Atya asztalánál reánk váró mennyei lakoma előíze. így az úrvacsora alatt hangzó zene „himmlische Tafelmusik", mennyei asztali zene. Ahogyan a kastélyokban régen zene szólt az étkezés alatt, vagy ahogyan a lakodalmakban ma is megtörténik. Tudjuk, a bennünk élő asszociációk nehezen módosulnak. Reméljük, liturgiái reformunk idővel ebben is segít majd. Ma a pszichológiában, gyógyító technikákban szívesen alkalmazott eszköz a meditáció. Egyes modern zeneművek is a közönség meditációs készségét veszik célba. A meditáció polgárjogot nyert a liturgiában is. Nem kell a liturgia minden pillanatában valamit cselekedni, valamit percipiálni. Valamikor jó a hallottakon elgondolkozni. Csendben lenni. Különösen igehirdetés után. Erre istentiszteletünkben ma nincsen hely. Mindig aktívak vagyunk. (A lutheránus aktív gyülekezeti modell kizárta a csendet.) És ha a meditációt beiktatjuk, kérdés, mi a jobb: a teljes csend, ahol minden tüsszentés, padreccsenés, templom mellett elrobogó autó zaja hallható, vagy pedig az igazi, csendes, diszkrét orgonajáték, amely a zavaró momentumokat elfedi? Talán jobb az utóbbi. Az új istentiszteleti rendünkön dolgozó teológusok és egyházzenészek ezért ajánlják a halk, egy-két perces egyszerű koráijátékot az igehirdetés után, helyet adva a meditációnak. Az orgonista kántor vagy orgonaművész? Sajnos nálunk a két fogalom különvált. A kántor nem érzi feladatának a korálon kívüli orgonajátékot. És van olyan orgona-