Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 1-2. sz.
Az élő egyház ma - Szabóné Mátrai Marianna - Szabó Lajos: Együtt kívánunk maradni (Az EVT VIII. nagygyűléséről)
30-ra emelnek, még akkor is beláthatatlan távolságban lesznek az 50 százalék + 1 szavazattól. Biztos, hogy ez a háttér elsó vonala. Am ha azt állítjuk, csak ez, ti. a saját érdek érvényesítésének lehetetlensége, akkor igencsak materialista módon gondolkodunk. Valóban: hogyan garantálna igazságot teológiai, keresztény etikai, lelki, spirituális útkeresésben az 50+1? Mióta látja Isten dolgaiban biztosan a többség a helyes utat és választ? Nem inkább a konszenzus illene a teológia és a praxis pietatis igencsak sajátos kérdéseihez? Ez nekünk, akik látjuk saját egyházunk szenvedélyes jogalkotását, lázas demokrácia keresését és precízkedő parlamenti eljárásait, legalábbis megfordult a fejünkben... Hogyan tovább? Aki azt várta, hogy Harareban megoldódnak a vitás kérdések vagy pedig egyszer s mindenkorra kenyértörésre kerül a sor, annak tévednie kellett. Az ilyen természetű válságok nem így szoktak rendeződni. Voltak keserű kirobbanások, kicsinyes ellenségeskedések, hűvös és tiszta analízisek, voltak elkenő, széles mozdulatok - voltak szikrázó, fényes pillanatok. Amikor valaki pontosan felismerte a problémát, és találta meg hozzá a mindenki számára ugyanazt jelentő' szavakat. Akkor mindenki belátta egy pillanat alatt, hogy mégiscsak másról van itt szó. Többről, mint amivel engem szúrtak meg vagy én másokat. Az ilyen villámfényszerű pillanatok eredményét nem lehet lemérni, kiszámítani és leírni. Nem lehet visszakeresni őket a zárónyilatkozat szavai között. Úgy azt is mondhatjuk, az ilyen pillanatoknak csak retorikai értéke van. Csakhogy ki merne vállalkozni rá, hogy analizálja, pontosan mi mindenből állnak össze egy nyilatkozat szavai, egy döntés elemei, egy határozat motívumai? Lehetséges, hogy közöttük ott vannak ezek a bizonyos retorikai pillanatok is, sőt valószínű, hogy nélkülük nem lenne határozat vagy alapjaiban más lenne. Spirituális ügyekből, döntésekből, még feszültségekből is kihagyhatatlan az a láthatatlan öszszetevó', ami az Isten teremtette ember lelke, érzelmei, gondolattársításai, bonyolult és titokzatos személyisége. Ezt valóban nem mérik a szavazatszámláló berendezések. De kik lennénk enélkül? Ami mérhető, az egy ortodox-protestáns közös bizottság létrehozása a bajok kivizsgálására és továbbvezető utak keresésére. Ezt a lépést majd az idő fogja értékelni. A másik és távolabbra - talán a következő 50 évre - mutató döntés egy ökumenikus fórum létrehozása. Ez a fórum lazább szövetséget jelent a jelenlegi szigorú tagságnál. Szabadabb mozgásteret, több variáció létrejöttét. Másik jellemzője, hogy míg az EVT egyházak közössége, addig a fórumba szervezetek, ökumenikus csoportosulások is beléphetnének, illetve munkájában részt vehetnének. Szélesebb bázist biztosítana tehát ez a fórum. )y A részvétel fontosabb a formális tagságnál" - mondta a főtitkár. S itt a római katolikus egyházra is gondolhatunk, amely nem tagja, valószínűleg a közeljövőben nem is lenne tagja az EVT-nek, viszont régóta együttműködik vele és munkájában számos területen részt vesz. Egy ökumenikus fórum lehetőséget adna az ilyesfajta együttműködés szélesítésére és mélyítésére is. Összegezésre nemigen mernék vállalkozni. Egy nyilvánvaló átalakulási folyamat kellős közepén nagyon nehéz, nem is lehet mérleget vonni. A mostani szituációból még minden lehet. Rossz is és jó is. A legbiztatóbb talán egy 50 évvel ezelőtti amszterdami mondat újjáéledése Harareban: „Együtt kívánunk maradni" - minden józan és felelősséget érző keresztény ember csak ugyanezt kívánhatja.
