Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 1-2. sz.
Az élő egyház ma - Szabóné Mátrai Marianna - Szabó Lajos: Együtt kívánunk maradni (Az EVT VIII. nagygyűléséről)
lenül színes paletta és felejthetetlen a kép, ahogyan a nagygyűlés középső három napján százak és ezrek vándoroltak aggodalmas arccal, a campus térképével a kezükben, hogy megkeressék a párhuzamosan futó rengeteg rendezvény körül azt, amelyik őket érdekelte. Ebbe a színes sorba, helybéliek és sok külföldi haragos megbotránkozására a homoszexuálisok nem kevésbé harcos képviselői is belefértek, de meg kell jegyeznünk, hogy csak a félretájékoztatás nevezi ezt a témát központinak vagy különös jelentőségűnek a nagygyűlés életében. Atéma és képviselőijeién voltak, de messze nem vezető szerepben. Azt viszont látnunk kell, hogy elsősorban nyugateurópai protestánsok olyan égetőnek érzik a homoszexualitás témáját, hogy nagy valószínűséggel olyan tanulmányi programmá teszik, amely folyamat végén etikai állásfoglalást várnak az EVT-től. Erre a helyzet ma még nem érett, elsősorban a mostani afrikai háttér és az ortodox elzárkózás miatt, de valószínűleg előbb-utóbb az EVT-n belüli nagy csaták témája lesz a szexuális magatartás kérdése. A Padare színes kavalkádja és az általános fesztivál jelleg mellett az „ortodox probléma" kirobbanása lesz a másik jellegzetesség, amit majd Harare jellemzésére emlegetni fognak. Az ortodoxiát erőteljesen meghatározza a rendkívül erős konzervatívizmus. Ezt a törekvést érezzük liturgiájukban, papjaik öltözetében, sőt viselkedésében is. Ha ez az alapszemlélet szembetalálkozik a saját korára mindig érzékenyen figyelő, arra reagáló nyugati protestáns szemléletmóddal, akkor törvényszerűen feszültség támad. Ez a feszültség az elmúlt évtizedek során itt-ott felszínre került, konkrét vonatkozásokban észlelhető volt, de sohasem került a maga egészében terítékre. Az előző nagygyűlésen, Canberrában, 1991-ben, amikor igen hangsúlyos helyen szólalt meg az ázsiai, dél-koreai, finoman fogalmazva is sajátos teológia, és helyet kaptak a nagygyűlés istentiszteleti életében a helyi őslakosság nagyjából krisztianizált szokásai, nagyon felforrósodott a helyzet. A közbülső periódusban ki-kipattantak a szikrák. Nemcsak Canberra szította azonban a tüzet. Legalább ennyire meghatározó, hogy időközben összeomlott a Szovjetunió és megszűnt a keleti blokk, s az itt élő ortodox egyházak helyzete alapjaiban változott meg. Kiléptek az elszigeteltségből, többé már nem az EVT az egyetlen kapocs a világhoz és bizonyos segélyekhez. Nacionalista - időnként szélsőséges - áramlatok jellemzik a hátországot és nyitottá váltak a határok is. Nemcsak kifelé, hanem befelé is. A nyitott kapukon elsősorban amerikai misszionárius, evangelizációs szervezetek jutnak ma KeletEurópába, és hoznak olyan kereszténységet, ami alapjaiban idegen az ortodox hagyományoktól. Meglepően nagy visszhangra találnak a teljesen máshoz szokott, illetve a vallástól eltiltott emberek tömegeinél. A jelenség ortodox körökben riadalmat kelt, és bezárkózás, sértődöttség a válasz. E folyamat során egyre magasabbra nőnek a falak ortodoxia és protestantizmus között: nők ordinációja, liberális etikai állásfoglalások, inkluzív nyelvezet (feminista teológia) használata. Mindkét oldalon vannak, akik a feszültséget tompítani igyekeznek, és vannak mindkét oldalon, kik „csakazértis" kimondják az „igazságot", bármennyire fájdalmas is az a másik félnek. A helyzet odáig éleződik, hogy két ortodox tagegyház (a grúz és a bolgár) kilép az EVT-ből, ezzel mások is fenyegetőznek, de leglábbis a távolmaradással, a passzív jelenléttel, a közös istentiszteletek negligálásával, a szavazási folyamattól való tartózkodással. Végül kisebb és kevésbé befolyásos küldöttséggel ugyan, de megjelennek az ortodox képviselők, és megfogalmazódnak a sokáig csak sejtett, suttogva vagy célozgatva továbbadott ellentétek, az imént felsoroltakon kívül még egy figyelemreméltó: az EVT döntéshozatala a nyugati demokráciák parlamenti szavazásának módszerével történik. Hogy lehet spirituális témákban, „szent" dolgokban szótöbbséggel, szavazatszámlálással és egyéb megbotránkoztatóanprofán módszerekkel dönteni?! Aháttér első vonalában biztosan az az adottság húzódik meg, hogy ha bármit tesznek az ortodox tagok, soha, semmilyen összefüggésben többségbe nem kerülhetnek a maguk 25 százalékos képviseletével, amit, ha kompromisszumot keresve esetleg valamikor